Először nem akartam postot írni a Gekkoról, de már többen is írtátok a kommentekben, hogy kíváncsiak vagytok a tapasztalatokra, így mégis írok pár sort.
Miért is mentünk el a Gekkoba? Mert kíváncsi voltam, hogy egy kívülálló mit mond a lányok "képességeiről". Mi szülők "kicsit" elfogultak vagyunk gyermekeinkkel kapcsolatban és hajlamosak vagyunk képességeiket átlag fellettinek látni és bizonyos "hiányosságaikat" (most nem jutott jobb szó az eszembe, bár ez nem megfelelő) nem észrevenni. Gondoltam itt esetleg felnyitják a szememet, hogy mire kell jobban odafigyelni és fejleszteni.
Nagyjából tisztában vagyok, voltam azzal, hogy milyen jelleműek a lányok, ami számomra nagyon érdekes volt, hogy micsoda nagy kontraszt van a gyermekeim "viselkedése, fellépése" között. Ez különösen azzal jött felszínre, hogy a két lány "állapot felmérését" közvetlenül egymás után végezték.
Szonja, aki alapvetően egy nyugodt, szégyenlős kis csaj (igaz a Gekkoban nem produkálta a hihetetlen dühkitörését, hisztijét), amíg az óvodapedagógus lány felvette az anamnézist, csak ült mellettem a kis asztalnál a papír felett, hozzá nem nyúlt a ceruzákhoz (nem nagyon szeretnek rajzolni, firkálni) és meg sem szólalt. Majd kapott valamilyen más játékot amivel elbíbelődött szintén egy hang nélkül. Majd jött Kitti, a nyughatatlan, aki nem tud egy játék mellett ülni órákig (na jó hosszú percekig sem) kérésre tett két firkát a rajzlapra, majd felpattant az asztaltól tett egy kört, lapított a gyurmából két palacsintát, s ezzel letudta a gyurmázást (nem nagyon szeret gyurmázni, firkálni ő sem), újból körülnézett a szobában és kereste a szemével, hogy na milyen játékok vannak még amiket ki lehetne próbálni. Közben persze be nem állt a szája, csiripelt, kérdezett, majd megint nyomta a szöveget.
Mindkét lány korának megfelelő képességekkel rendelkezik. Kittinek a nagymozgását emelte ki a lány, abban 100%-osat teljesített. Mindkét lánynál elsősorban a finommozgást kell fejleszteni (bár pont ez volt az a terület, amit Kittinél szinte csak "bemondás" alapján teszteltek). Javasolta az óvónő (mert hát az, nem?), hogy Szonját mindenféleképpen vigyük minél hamarabb közösségbe, hogy kicsit megnyíljon és levetkőzze ezt a szégyenlősségét (természetesen ő a Gekkot javasolta elsősorban, ahol egy-két foglalkozás erejéig egyedül foglalkoznának vele, majd ketten és később négyen lennének egy "csoportban"). Kittinek a kitartását, türelmét, figyelmét kell fejleszteni, amire szerintem az óvoda kiváló helyszín.
Jelenleg nincs lehetőségünk kipróbálni a kurzusaikat, ezért azonkívül, hogy Szonját elviszem bölcsödébe, azaz egy "nagyobb" közösségbe (bár eddig is jártunk zenebölcsibe, játszótérre és az udvaron is állandóan gyerekek között van), és remélem, hogy Kitti türelme az oviban erősödni fog, itthon igyekszem majd olyan játékokat többet játszani velük, amik fejlesztőleg hatnak rájuk.
Magáról a Gekkoról nem nagyon tudok/szeretnék véleményt nyilvánítani az egy-egy órás felmérés alapján. Egy órától nem lehet csodákat várni. Ahhoz, hogy egy valósabb, részletesebb képet tudjanak adni gyermekeink képességeiről, "gyengéiről" egy (vagy több) kurzuson részt kellene venni. Bevallom én többet vártam, talán azért mert nem gondoltam igazán át ezt a dolgot, mielőtt elmentünk hozzájuk.
