avagy Kitti megint énekel. E. nagyitól tanultuk a következő két dalocskát. Hihetetlen memóriája van anyukámnak. A gyerekkorában megtanult versek, dalok - főleg mióta megszülettek az unokái - hirtelen a felszínre törtek és jönnek sorban egymás után (a lányok legnagyobb örömére).

Az első dal szövege:

Kis kefe, poroló, tollseprű,

szobalánynak lenni nem könnyű.

Az én nevem másképp szobacicuska,

megterített asztal vár az uzsonna.

Kis kefe, poroló, tollseprű,

szobalánynak lenni nem könnyű.

(Kitti a dalokat reggel ébredés után nem sokkal énekelte fel, ezért van még neglizsében, illetve pizsamában, és ezért olyan kis kócos.)

A második dal, ami mostanában nagyon aktuális, ugyanis Kitti leszokóban van a köszönésről. Fogalmam sincs, hogy ez most mi, de mindig rá kell szólnom, hogy köszönjön az ismerősöknek, vagy az ismeretleneknek, mondjuk egy üzletben. De sokszor akkor sem hajlandó köszönni, ha kérem.

Egy kislány, jó kislány megy az óvodába.

Tiszta a kis keze, tiszta a ruhája.

Ugye, ugye milyen jó kislány,

mindenkinek köszön az utcán.

Egy fiú, rossz fiú megy az óvodába.

Piszkos a kis keze, piszkos a ruhája.

Enyje, enyje most is mit csinál,

a nagy sárba követ hajigál.