Hosszú kihagyás (4 hét!) után ma újra bölcsibe vittem Szonját. Tegnap este megbeszéltem a lányokkal, hogy ma korán kelünk és viszem őket bölcsibe illetve oviba. Már egy jó ideje egyébként elég korán kelnek reggel. Mi K-val 6 körül kelünk, majd Kitti folytatja a sort általában 6-1/2 7 között, végül Szonja is felébred úgy 3/4 7 körül.
Naná, hogy ma elaludt az egész család. Én 1/2 7-kor keltem, majd gyorsan ébresztettem apjukat is, hisz munkába kell mennie. A csajok meg húzták a lóbőrt. Már minden reggeli teendőmet elvégeztem, s már lehetett vagy 7 óra, mire rávettem magam, hogy a csajokat is kiugrasszam az ágyból. Kitti ahogy megsimogattam kipattant és frissen kérdezte (mint aki már órák óta ébren van), hogy anya öltözünk és megyünk az oviba? Viszont Szonjába nem bírtam lelket verni. Míg átpelenkáztam, meg felhúztam a harisnyanadrágját meg sem moccant, észre sem vette, hogy ténykedem "körülötte". Alig bírtam felébreszteni, s ilyenkor majd megszakad a szívem. Nem is értünk be a reggeli kezdetére a bölcsibe, hisz előtte még Kittit is le kell adnom az óvodában.
Amíg öltöztettem át Szonját a bölcsödében a benti ruhájába, nem szólt egy szót sem, nem volt ellenvetése. Ahogy beléptünk a csoportszobába egyből sírvafakadt és csimpaszkodott a lábamba. Gondolom előjöttek az emlékek, amik mindösszesen 6 napos bölcsödei pályafutása során érték. Mondta is a gondozónő, hogy maradjak bent, mert ez most nehéz menet lesz ilyen hosszú kihagyás után. Egyébként szinte teljes most a létszám a csoportjukban, ahogy Edina nénitől megtudtam épp most kezdenek megint lerobbani a gyerkőcök (jaj nekünk!). Hamarosan megtapasztaltam, hogy valóban minden második gyerek taknyos, köhög, az egyik épp be is lázasodott.
Szonja nem nagyon mozdult mellőlem, s bár megengedték, hogy még megreggelizzen, lánykám semmit nem volt hajlandó elfogadni. Aztán együtt olvasgattunk, kirakósoztunk, odajött hozzánk még pár gyerek, s mondókáztunk, énekeltünk. 10 óra után küldtek ki a teremből, hogy próbáljuk ki mi történik. Az történt, amire én is és a gondozónők is számítottak: Szonja üvöltött. Kintről hallottam, hogy nagyon sokára nyugodott meg - illetve valószínűleg meg sem nyugodott, csak abbahagyta a sírást -, s 11 előtt nem sokkal hozták ki, hogy akkor most inkább meg se próbálkozzunk az ebéddel, hanem menjünk haza. Tulajdonképpen újra kezdjük a beszoktatást, de most úgy látom, hogy Szonját sokkal jobban megviseli ez az egész, mivel már tudja, hogy mi fog történni (anya egy időre otthagyja egyedül).
Hazafelé az ovi mellett kell eljönnünk, pont kint voltak Kittiék az udvaron. Észre is vett bennünket, először azt hittem, hogy ebből "baj" lesz, de csak megkérdezte, hogy mi miért megyünk el. Elmagyaráztam, hogy Szonja nagyon sírt és most hazaviszem, de nemsokára jövünk érte. Megértette és ment vissza a többiekhez játszani.
Itthon Szonja ebéd közben elmesélte és eljátszotta, hogy a bölcsödében ő hogy sírt, és kiabálta, hogy anya, anya. Mondtam, hogy nem kell sírnia, mert ha anya nincs is ott a gyerekek és Gitta néni, meg Edina néni ott lesznek, akikkel majd jókat játszik és utána megy érte vissza anya is. Majd próbáltam tudatosítani benne, hogy holnap is megyünk a bölcsödébe. Erre csak annyit mondott, hogy jó. Nem tudom mennyit fogott fel a dolgokból.
Most nyomatom a csajokba a C vitamint, meg a homeopátiás immunerősítőt (Echinacea), hátha kevesebbszer betegednek meg, illetve nem hatalmasodik el rajtuk a betegség. Jó lenne végre beszokni a bölcsödébe is, hisz két hónap múlva már dolgoznom kell:((
