Mivel szombatra jó időt ígértek a meterológusok, gondoltam itt az ideje, hogy elmenjünk az Állatkertbe. A lányok (főleg Kitti) már régóta vágytak ide, de télen nagyon nem szeretek menni. Arra számítottam, hogy bár jó idő lesz, de talán mégsem lesznek nagyon sokan, mivel munkanap volt. Nagyot tévedtem. Óriásit. Majdnem nyitásra odaértünk, de sajnos kellett párat körözni, mire a Felvonulás téren (!) kaptam parkolóhelyet. Anyu és Kitti kiszálltak és beálltak a hat pénztárhoz kígyózó sorok egyikébe, mi meg Szonjával parkolót vadásztunk. Megbántam azt is, hogy se babakocsit, se kismotort nem vittem Szonjának. Arra gondoltam, hogy majd bérlünk egy "kisszekeret" és abban huzogatjuk a lányokat, ha elfáradnak. De a kisszekereket még nem üzemelték be, meg egyébként sem jutott volna már, mire bejutottunk a kertbe. 

Babakocsi híjján a parkolóhelytől a nyakamban vittem Szonját az Állatkertig, majd csatlakoztunk a még mindig sorbanálló nagyiékhoz. Miután a kezünkben voltak a jegyek megint sorbaállhattunk, hogy bejuthassunk a kapun. Döbbenet mennyien voltak! Szerintem az összes budapesti és pest környéki gyerekes család, óvodai, iskolai csoport erre a napra tervezte az állatkerti sétát. Szerencsére bent úgy ahogy lehetett haladni, még az állatokhoz is odafértünk. 

A lányok nagyon fel voltak dobva, élvezték a sétát (igaz Szonja elég sokat volt ölben), sorolták az állatneveket, etették a zsiráfot, hol csodálattal, hol mosolyogva figyelték az állatokat. 

Több, mint négy órát töltöttünk el Budapest eme népszerű intézményében, mindannyian kellemesen elfáradtunk. Az Állatkerttől a kocsiig Szonját végig vinni kellett (ő el is aludt a nagyi vállán), Kitti is ölbe kéredzkedett az utolsó métereken. Szegény totálisan kivolt, nem is csodálom, mivel reggel már negyed 6-kor ébren volt. Nem tudott aludni szegénykém a taknyosságtól:(

Tanulság: jó időben csak hétköznap érdemes menni, ha el akarjuk kerülni a tömeget! Hétvégén inkább Adonyba kell elmenni a Magánzooba!