Kitti és Szonja blogja

Mi (anya-apa) az M7-es autópályán utaztunk Siófok felé egy hiper-szuper apartmanba.
Ők E. nagyival a Margitszigeten pedálos autóztak, lovagoltak a Vadasparkban, futkároztak, jól elfáradtak.
Mi hatalmasat sétáltunk a Balaton parton, figyeltük a vitorlásokat, és az egy szem szörföst, a horgászokat és gyönyörködtünk a mi tengerünk ezer színében, fehér bort kortyolgattunk. 
Ők a Wertheim cirkuszban csodálták az artistákat, zsonglőröket, cirkuszi lovakat, kutyákat, kacagtak vagy megszeppentek a bohóc bohócságain, pattogatott kukoricát majszoltak.
Mi kerékpárt béreltünk, nyeregbe pattantunk és kerekeztünk egy jót a Balaton partján.
Ők nagy légvárakban ugráltak, hemperegtek, fárasztották magukat. 
Mi kipróbáltuk egy négycsillagos szálloda wellness szolgáltatásait, pancsoltunk, szaunáztunk.
Ők kecskéket, bárányokat, tyúkokat, pulykákat, kacsákat, libákat etettek, simogattak.
Mi a martonvásári brunswiki kastály parkjában andalogtunk, beszippantottuk a nyíló virágok illatát és fogtuk egymás kezét.
Ők megkezdték a hetet a bölcsiben, oviban. Az ovisunk elment pajtásaival kirándulni egy nagyot Piliscsévre.
Mi izgatottan vártuk, hogy melyikünkhöz fut oda hamarabb kisebbik szépségünk. Ő nem rohant. Csak mosolygott, somolygott, amikor meglátott bennünket.
Mi alig vártuk, hogy két karjával átkaroljon. Ő ugyanígy várta, hogy átölelhessen bennünket. Alig ismertem meg, amikor kinézett a busz ablakán. Annyira gyönyörű volt kipirult arccal, kócosan. S végre felugrott az ölünkbe és csak ölelt és puszilt. 
Jó volt nélkülük, de hiányoztak is!