Tegnap jól megfigyeltem Szonját, miközben egy társaságban voltunk, számára ismeretlen emberek között. A lányom ösztönösen alkalmazza a csábítás trükkjeit! Több rafinéria van benn, mint családunk összes többi női tagjának együttvéve. Azt hiszem tizenév múlva – főleg, ha a „szakirodalomban” is hozzáolvas - sok férfi szívet fog összetörni, miközben mi otthon férjurammal tördeljük a kezünket.

Már máskor is megfigyeltem, hogy szabályszerűen kikezd a hapsikkal (nem mindegyikkel, de valakit általában kipécéz magának minden társaságban). Amikor számára idegen emberek közé megyünk az első amit tesz, hogy felkéredzkedik az ölünkbe. Egészen mostanáig azt hittem, hogy azért, mert „fél” az idegen emberek között. De lehet ennek más oka is, erre csak most jöttem rá. Az ő magasságában nem lát arcokat! Csak lábakat. Ahhoz, hogy megismerje a környezetében lévő embereket, az arcukat, fel kell „nőnie” az ő magasságukba.

Tegnap is így történt. Keresztelőn voltunk (K-val mi lettünk keresztszülők). A templomnál felém fordult, nyújtotta két karocskáját, hogy vegyem fel. A szertartás után a családnál összejött a rokonság, barátok. Szonja felmérte a terepet, s kiszemelte áldozatát. (Általában olyan férfit - naná, hogy nem nőt - néz ki magának, akinél látja, hogy sikere lehet.) Először csak messziről huncutul mosolyog áldozatára. Ilyenkor nem csak a szájával, de egész lényével mosolyog. A legjobban a szeme vigyorog! Nem lehet, nem észrevenni.  

Amikor észreveszi, hogy az áldozat felfigyelt rá, először csak kisség leszegett fejjel, a pillái alól néz csábosan, majd odaszalad, hangosan kacag egyet, majd elfut. Ezt ismétli párszor, azután az egyik odafutásnál, már átöleli áldozata lábát, vagy belehajol az ölébe, s egy pillanatig sem hagyja abba a kacagást. Amikor elfut, messzebbről visszanéz, - figyeli a hatást – s közben vigyorog, kicsit kivár, majd megint visszafut a „férfihoz”. Tegnap is ez történt. Az áldozatát rövid időn belül az ujja köré tekerte, a két gyermekes családapa már vagy századszor mondta el, hogy milyen gyönyörű ez a kislány, és őt teljesen megbabonázta. Felkapta az ölébe és puszit kért. Szonja, mint a csábítás trükkjeinek tudója nem tett eleget a kérésnek első szóra. Kicsit még kérette magát. Majd átült E. barátnőm ölébe, aki szintén puszit kért tőle. Behaltam, ahogy lenyomott egy puszit E.-nek és utána hátravetett fejjel, pajkosan nevetve figyelte aznapi áldozatának reakcióját. Miután látta a férfi csalódottságát, hogy ő neki miért nem jár ez a „csók”, még egy puszit cuppantott barátnőm másik arcára. Majd visszament az áldozathoz és tovább „játszadozott” vele. Puszit Szonja még ekkor sem adott, de az arcát odatartotta, hogy ő azért elfogadja. Mikor búcsúzásra került sor, boldog boldogtalannak osztogatta a puszikat, az áldozat Szonja korabeli fia, akivel lánykánk szinte alig foglalkozott a délután folyamán, egyenesen a szájára kapta a búcsúcsókot, de aznapi „prédája” arcán éppen csak egy leheletnyi Szonja puszival távozhatott.

Ezek után még jobban fogom figyelni kishercegnőnk csábítási trükkjeit, amiről alkalmanként be is számolok eme naplóban. Reszkessetek fiúcskák!