Cipőboltban vásárolunk. Kittinek eszébe jutott az unokatesója - akit a nyaralás óta rengetegszer emleget -: "Anya, úgy hiányzik a Dorci!" Anya: Elhiszem kislányom, de most nem tudunk vele találkozni, messze laknak. Kitti: "Nem baj, nekem van családom!"
A következő kis történet azt példázza, hogy milyen logikusan gondolkodik egy alig 3 éves is:-)
Anyunál vagyunk, indulnánk Kittiért az oviba. Szonja nem akar készülődni. Azt "játszom", hogy akkor otthagyom nagyinál és elmegyek egyedül. Ki is nyitom, majd bezárom a bejárati ajtót (jó hangosan), és elbújok a fürdszobában. Nagyival keresnek, kinyitják a bejárati ajtót, kinéznek a folyosóra, közben nagyi mondja Szonjának: látod, anya tényleg elment. Szonja észreveszi az ajtó előtt a cipőmet: "De mezítláb nem mehetett el!!"
Szonja J. nagyinál egy "védett" sarokban éppen nagy dolgát végzi. Dolgavégezte után általában nem engedi azonnal, hogy a termékkel teli pelenkát levegyük róla, kell neki egy kis levezetés. Fekszik a földön, rugdal valamit a lábával, közben természetesen dumál. Nagyi rászól, hogy vigyázzon, mert be fogja verni a lábát. Erre Szonja: "Nagyi, ne foglalkozzál veleml!"
Kitti kicsit rosszul lépett és kibicsaklott a bokája, feljajdult: "Jaj, kizsibbadt a bokám!"
Sokszor ledöbbenek, amikor azokat a szavakat, szófordulatokat hallom tőlük, amit mi (K. és én vagy a nagyik) használnak. Amik tetszenek nekik, teljesen beépítik a beszédükbe és nap, mint nap használják. Pl.:
"Hogy az a..."; "A csudába!", "Hát persze!" (ezt különösen Kitti használja előszeretettel); "Ez nem semmi!"