Azt hiszem ezekben a napokban nem én vagyok az egyedüli anyuka, aki már napok, hetek óta rágódik, hezitál, bújja az internetet, hallgatja, nézi, olvassa a híreket napjaink mumusáról a sertés influenzáról. A kérdés pedig az, hogy oltassunk, vagy ne oltassunk. Csak magunkat, vagy a gyerekeket is? Mind a mai napig nem tudtam dönteni.
Sajnos olyan ellentmondás van a médiában elhangzó szakmai vélemények között is, hogy ember legyen a talpán aki eligazodik, és el tudja dönteni, hogy vajon melyik döntéssel tesz jót a családjának. Soha nem volt még védőoltás körül ekkora mizéria és nem tudom, hogy kik fújták ezt így fel. Jócskán benne van az egészben a politika is (sajnos), ami miatt még jobban elbizonytalanodik az ember.
A „botrány” kirobbanásakor, amikor megjelentek az első ellenző cikkek, vélemények elhatároztam, hogy nem oltatunk. Emellett az álláspont mellett sokáig ki is tartottam. Aztán jött az oltás melletti kampány, amivel talán kicsit elkéstek. Addigra már annyira elburjánoztak a rémhírek, hogy innen nagyon nehéz lesz ellenkezőjére fordítani a dolgot. A szomszédos Ukrajnában bekövetkezett események azért kicsit megijesztették az embereket és egyre többen az oltás mellett teszik le voksukat. Egyre többet hallani az angliai járványról is. Ijesztgetik a népet a súlyos szövődményekkel, halálesetekkel is. Azért az is elgondolkodtatott egy kicsit, hogy amikor el ezdték a védőoltásos kampányon belül a kampányt a kismamák beoltásával kapcsolatban is, szinte ezzel egyidőben kórházba került egy kismama H1N1 influenzával súlyos állapotban. Akinek az állapotáról az orvosok titkolóznak. (Vajon tényleg fekszik abban a vidéki városban egy kismama? És tényleg ez a vírus okozta szövődménnyel?)
A gyerekorvosunkat meg sem kérdeztem még a véleményéről, mert tudom, hogy oltáspárti. Egyetlen egy nem kötelező oltásnál mondta eddig nekem, hogy nem feltétlenül ajánlja, az pedig a rotavírus elleni oltás volt. Arra azt mondta, hogy szerinte nem szükséges, mert csak azokra a kisgyerkőcökre veszélyes, akik nem isznak, ha elkapják ezt a betegséget. Akkor meg van ugye a veszély a kiszáradásra. Na az én kicsi lányom pont beleesett ezen betegek közé, kórházba is került alig egy évesen. Ezért is gondolkoztam el egy idő után, hogy vajon nem kéne mégis beoltatnom a lányokat (meg magunkat is). Nehogy megint úgy járjunk, hogy pont mi legyünk azon kevés kivételek, akiknél súlyos szövődmények lehetnek.
Vajon mi a veszélyesebb? Az oltás esetleges mellékhatása (ami lehet, hogy csak hosszú évek múlva derül ki), vagy egy szövődmény. Tegnapra odáig jutottam, hogy valószínűleg egy súlyosabb szövődmény nagyobb veszélyt rejt, így oltunk (főleg Szonja miatt aggódom, mert ő fogékonyabb a betegségekre és „füles” gyerek is). Aztán tegnap délután kontrolon voltunk a fül- orr- gégészünknél, gondoltam itt az alkalom az ő véleményét még meghallgatom és döntök. Szinte biztos voltam benne, hogy az oltás mellett fog érvelni. Nem így történt. Azt mondta, hogy hivatalosan az oltás mellett kell letennie a voksát, de ő egyébként nem tartja szükségesnek. Még megemlítette, hogy sem saját magát sem családját nem oltatta. Az oltás (magán)véleménye szerint járványügyi szempontból indokolt! (Még elmondta, hogy előző nap tartott pont egy professzor valamilyen előadást a kórházban ahol dolgozik, aki szintén nem tartotta indokoltnak.)
Jó akkor mégsem oltatunk. Aztán reggel J. nagyi küldött egy e-mailt, amiben egy gyerekgyógyász, immunológus fejti ki szakmai véleményét természetesen az oltás mellett. Most már teljesen elbizonytalanodtam. Ha nem lenne két gyermekem, családom valószínűleg nem oltatnám magam (soha nem is oltottam magam influenza ellen, bár azt mondják ez most más mint a többi….azonkívül, hogy virulensebb, nem tudom, hogy mennyiben más. Veszélyesebb?). De van két gyönyörű kislányom, egy férjem és féltem őket. Lehet, hogy mégis oltatni kéne??? Vagy hagyni, hogy az immunrendszerünkre bízzuk a vírus legyőzését????????? Sajnos senki nem dönthet helyettem, helyettünk. A döntéseinkért viszont minket terhel a felelősség.
