Rájöttem, hogy alig van Szonjáról videónk. A videókameránk soha nincs kéznél, amikor éppen kéne, ha meg előveszem, akkor kiderül, hogy lemerült az aksija, madzaggal meg kicsit nehézkesebb mozogni. Így ami van videó felvételünk Szonjáról, annak többsége a fényképezőgéppel készült, aminek a minősége erősen kifogásolható.
Valamelyik nap a lányok régi felvételeket néztek a számítógépen. Az egyik felvételen Kitti alig múlt kettő, Szonja pedig pár hónapos. Kitti valamit beszélt és teljesen elcsodálkozátam, hogy milyen kis édes hangja volt. A csecsemő-, babakori arcvonásait az ember még fel tudja valamennyire idézni a gyerekének, de a hangját szerintem nagyon nehéz. Ekkor döbbentem rá, hogy Szonja "beszédes" korából még alig készült videófelvétel. Pedig úgy szeretem, ahogy beszél. Még mindig ékezet nélkül mond elég sok magánhangzót (pl. ö helyett o-t). Valamelyik nap festegettek és közben beszélgettünk. Majd dalra fakasztottam kisebbik lányomat, hogy legyen ebből a korszakból ilyesfajta emlékünk is.
Az első felvételhez: Szonja kék-zöld alkotása, amely először egy totodil (krokodil), majd apa végül anya.
A második felvételen Szonja Bóbitát énekli. Tudja a vers sorait, de nem úgy rakosgatja össze őket, ahogy azt Weöres Sándor megírta. (Itt nagyon jól hallatszik, ahogy az alábbi verssort: "körben az angyalok ülnek" Szonja így énekli: "korbe(a) az angyalok ulne(a)k")
