A minap Kitti és Szonja bölcsiset játszottak. Ők voltak a gondozónők (Szonja a kedvenc gondozónője bőrébe bújt) és a babák, macik, tigris voltak a bölcsisek. Aranyosak voltak, ahogy nyugtatgatták a sírósokat, hogy majd jön anya, csak most elment dolgozni, ahogy állandóan pisiltették őket, kaptak reggelit, uzsonnát, aludtak is ebéd után, kimentek az udvarra és sokat öltöztették is őket kinti meg benti ruhába.  

Ahogy végignéztem a díszes társaságon rájöttem, hogy lánykáimnak nincs hajas babája. (Illetve van nekik talán 1-1, de nem nagyon játszanak velük, így a többi éppen nem használjuk játékkal együtt felkerültek a padlásra.) És eszembejutott gyerekkorom kedvenc babája. Anyum szerint két éves voltam, amikor kaptam és nagyon szerettem. Nem hagytam, hagytunk meg sok gyerekkori játékomat - legtöbbjét rokon gyerekeknek elajándékoztuk -, de Ő a mai napig meg van. Szintén a sok lomot (vagy kincset?) rejtő padláson leledzik. Mivel amúgy is fel kellett menni a "kincstárba" pár a lányok által kinőtt gyerekruháért (hogy legyen a bölcsiseknek udvari meg benti ruhája), gondoltam meglesem, hogy van az én Kincsem. Szonja is jött velem, s addig nem nyugodott míg le nem hozzuk az én hajas babámat. Már a lakásba jövet mondta, hogy anya ez a tiéd volt, de most már az enyém, ugye? Anya, azaz én kicsit felcsattantam, hogy nem kislányom, ez a baba az enyém, és mindig az enyém is lesz, de játszhattok vele Kittivel, ha vigyáztok rá. (Nem vagyok irigy, de úgy féltem egyetlen megmaradt babámat.)

Mondanom sem kell, hogy 10 perc után el kellett rakjam az én féltve őrzött kb. 40 éves babámat, mert mind a ketten vele szerettek volna játszani és nem nagyon tudtak megegyezni. 

Kicsit már megkopott, a ruhája néhol rojtos, a bugyijában elfáradt a gumi, így állandóan lecsúszik róla. A haja kócos, fénytelen. A nyakát sem tudja tartani, állandóan félrebillen. De a nylon zoknija nagyon jó állapotban van, egy pici helyen van csak felfutva rajta a szem. Egyik ujjából hiányzik egy új perec, emlékszem szerettem rágcsálni az ujjacskáit. Sírós baba volt, de már régen nem szól, mert egyik nagymosás alkalmával anyuval úgy megfürdettük szegénykémet, hogy abba belekukult. Pedig milyen szép volt újkorában. Emlékszem csillogó volt a haja, ami az akkori divatnak megfelelően sok apró csipesszel kontyba volt fésülve. Emlékeim szerint még hajháló is védte a gyönyörű kontyot. Nagyon szerettem fésülgetni (kontyot azért nem csináltam neki). Nagyon bájos, kedves arcú baba.

Most hogy előkerült, elhatároztam, hogy keresek egy babajavító műhelyt és megjavíttatom. HIsz annyira szép!!!

(Találtam is egy 50 éves múlttal rendelkező 'babaklinikát': Budapest, Múzeum krt. 5. 267-2445; hátha másnak is szüksége lesz rájuk. Macikat is javítanak.) 

Első látásra szerelem?

A fenti fotón (amit sajnos scanner híjján fotózni tudtam csak) a baba még eredeti pompájában látható (vagy sejthető inkább) tulajdonosával