A gyermekeink. Fejlődnek, okosodnak, nagylányosodnak. Az elmúlt pár hónapban ezek leginkább Szonjára jellemzőek. Hihetetlenül megváltozott. Vége a dackorszaknak (nem sírom vissza), csak néha-néha van egy-egy kisebb elégedetlenség, engedetlenség (egyáltalán nem nevezhető hisztinek). Sokkal könnyebb így vele is az élet. Nap, mint nap rácsodálkozom nagylányos viselkedésére. (Pl. régebben, ha pont az játék, dolog kellett neki, amivel Kitti játszott, s ha tesó nemet mondott, ő a kicsi éktelen hisztibe kezdett. Most ez hogy néz ki? Elkéri Kittitől a játékot, Kitti nem adja, Szonja pedig felajánlja, hogy akkor egyszer Kitti, egyszer meg ő játsszon vele. Az ilyenfajta kompromisszumokba Kitti is beleegyezik!)
Kitti viselkedése is változott egyes helyzetekben. Negatívan. Rászokott mostanában a vinnyogásra, nyávogásra. Valamire nemet mondunk, a reakció: nyávogás, vinnyogás. Párszor már elmagyaráztam neki, hogy nem kell egyetértenie velünk szülőkkel, nyugodtan mondja el az ő véleményét, de normális hangon és ne vinnyogva, mert azzal a világból ki tud kergetni. Amikor erre figyelmeztetem meg tudja ismételni ellenvetését teljesen normális módon is, de először mindig a nyávogással kezd.
Egy ismerősömnek meséltem ezen változást, s „megnyugtatott”, hogy eltart még egy pár évig, neki a lánya mostanában kezd leszokni róla. A lánya 8 éves. Remélem Kittinél nem tart addig, mert vehetem magamnak a parókát a kitépkedett hajszálaim helyett.
Nyáron nagyon rátaláltak egymásra. Tulajdonképpen mindig is szerették egymást, ragaszkodtak egymáshoz, de sokszor külön játszottak (főleg Szonja kedvelte a „magányos” játékot). Mostanság, túlzás nélkül mondhatom, akár órákat is eljátszanak ketten. Elsősorban szerepjátékokat „művelnek”, de van hogy rajzolgatnak, színeznek, vagy könyveket lapoznak. Este alig lehet őket beterelni a fürdőszobába, annyira belemerülnek a játékba.
Imádom őket ezen foglalatosság közben nézni és hallgatni (általában titokban, mert ha észreveszik, hogy figyeljük őket megtorpannak, esetleg abbahagyják a játékot). Néha visszaköszönnek a családunkban lezajlott szituációk, az általunk, szülők által használt kifejezések. Fantasztikus élmény!
Ma ez a két gyönyörűség együtt indult óvodába. (Kittinek nem sok kedve volt hozzá.) Kíváncsian várom esti beszámolójukat (ha mesélnek egyáltalán valamit).
