Autózom hazafelé s felhívom anyut, aki az oviból elhozta a gyerekeket, hogy mi újság. Szonja vette fel a telefont, s már mondja is:
Szonja: Szia anya! Hol vagy?
Anya (én): Úton, ma egy kicsit később megyek haza még dolgom van.
Sz: Siess haza, mi megyünk a mi lakásunkba.
A: Jó kicsim, majd a nagyi ad nektek vacsorát.
Sz: Figyelj anya! Képzeld el, hogy….(csönd, gondolkodik)…a Kittinek megharapta az ujját egy dinó!
A: Micsoda?
Sz: Nem igazi! Játék. Képzeld el, hogy a Dodó (ovistárs) játszott a dinóval, Kitti beletette az ujját és a Dodó megszorította.
A: Óh, szegény Kitti. Fájt neki?
Sz: Igen. Képzeld el, hogy … (megint csönd)…a Kittinek fáj az ujja, lehet hogy megszúrta valami, vagy belement egy szálka.
A: Majd megnézzük, hogy van-e benne szálka.
Háttérben Kitti hangja: Szonja add oda én is szeretnék anyával beszélni.
Szonja Kittinek: De én még akarok anyának mondani valamit!
Sz: Anya figyelj! Apa mikor jön haza?
A. Nemsokára. Lehet, hogy már úton van. Most már add egy kicsit a Kittit is.
Sz: Jó, puszi, szia!
Kitti: Szia anya! Képzeld el, hogy a Benedek, akinek ásó a jele hozott egy dinót a Dodónak odaadta. A Dodó meg mondta, hogy tegyem oda az ujjam, ő meg erősen megszorította.
A: Nagyon fájt?
K: Igen. Anya, az ujjamba meg lehet, hogy belement egy szálka. Majd apa megnézi, ha hazajön.
A: Mondd a nagyinak, ha felmentek, hogy vegye fel a szemüvegét és nézze meg az ujjadat.
Kitti nagyihoz fordul: Nagyi nálad van a szemüveged? (Nagyi nem érti miért kérdezi Kitti.)
K: Anya mikor jössz haza?
A: Nemsokára, igyekszem csak van még egy kis dolgom.
K: Jó. Adom a nagyit. Puszi, szia!
