Hétvégén a lányok szülinapi buliba voltak hivatalosak egy játszóházba. Nagyon várták már az eseményt. Múlt héten együtt mentünk el az ünnepelt 5 éves kisfiúnak ajándékot vásárolni. Távirányítós autót választottak. Egy olyat, amit Kitti is szeretne magának. (Nem egy barbizós kislány, sőt kifejezetten utálja ezt a fajta babát.) Ahogy leemelte a polcról az autót, onnantól kezdve végig fogta a kezében, s már tervezgette, hogy majd a szülinapost megkéri, hogy először ő (Kitti) had próbálhassa ki.
Szombaton délután elfuvaroztuk a
lányokat a buli helyszínére, majd leléptünk. Amikor értük mentünk Szonja
könnyes szemmel repült felénk. A szülinapos kisfiú anyukája szerint egyszer
szem elől vesztette egymást két gyermekünk és Szonja azóta pityereg. Nagyon
csodálkoztam, mert ha a biztonságot jelentő nővére ott van a közelben nem
szokott gond lenni. Aztán észrevettem, hogy Szonjának állandóan könnyes az
egyik szeme, sőt már piros és duzzadt volt, emellett az egyik orra folyamatosan
folyt. Egyből az az eset jutott az eszembe, amikor nyáron Szonja két körmével
belekapott a szemembe. Nagyon rossz volt, szúrt és fájt, és szakadatlan folyt
nekem is a könnyem és az orrom. (Szemészeten megállapították, hogy 2-3 helyen
is megsérült a hámréteg a szememben.)
