Elérkezett a gyerekek (na meg mi felnőttek által is) nagyon várt kiruccanásunk első napja. A Balaton felé indultunk, egészen pontosan Tihanyba. Mivel (jó szokásunkhoz híven) nem indultunk korán, az autópályán már korgott kis csapatunk gyomra. K. javaslatára betértünk a Székesfehérvár előtti kagylós benzinkútnál lévő önkiszolgáló étterembe. Jéééé, mi magyarok is tudunk ilyet? Nagyon modern, tiszta, rendezett étterem, elfogadható árakkal és nem utolsó sorban finom ételekkel. Miért nincs ebből több? Vagy csak én nem ismerem. Igaz nem nagyon jutna eszembe, hogy egy autópálya melletti étteremben egyek, de ez tényleg ajánlható hely.
Miután tele lett a bendő, folytattuk utunkat, a lányok kicsit szunyókáltak (naná, hogy megint hajnalok hajnalán ébredtek). A szálloda nagyon kellemes hely, lakosztályt kaptunk, Kitti és Szonja egyből lestipistopizta a hálószobát, így mi a nappaliba "szorultunk" K-val. A lányok imádták a hálószobától csak egy eltolható üvegfallal elválasztott fürdőszobát, ahol egy hatalmas kád volt, és egyik este nem hagyhatták ki, hogy a meleg vízben ücsörögve nézzenek meg egy mesét.
Mesenézés kádból
Még jóformán le se tettük a csomagunkat, csemetéink máris a medencébe kívánkoztak. Gyors kipakolás után, eleget tettünk kérésüknek. Sajnos a wellness rész a szállodának egy másik épületében volt, így nagy kabátban kellett átmenni és ott átöltözni. Egy elég normális méretű medence volt és nem volt nagy nyüzsgés. Miután beledugtam a vízbe a lábujjamat meg is értettem, hogy miért. 26-27 fokos volt a víz, nem mondhatni, hogy hívogató volt. De a mi lányainkat hidegen hagyta a hideg víz. Kitti bemutatta miket tanult úszáson a suliban (végre láttuk a fejlődést), Szonja pedig Kitti instrukciói alapján próbálkozott az úszódeszkával úszni.
Másnap felkerekedtünk, hogy megnézzük Tihanyt. Mennyire más ilyenkor tavasszal! És ez nem csak Tihanyra, hanem valmennyi balatoni városkára igaz. Kihalt, csendes, minden bezárva, egy külön kis füzetet is kaptunk, amiben fel vannak sorolva pl. azok az éttermek, amik a téli szezonban is nyitva vannak. A tihanyi Bencés Apátságba vezetett első utunk, majd a visszhangdombhoz sétáltunk. Sajnos nem tudtuk kipróbálni, hogy működik-e a dolog, mivel épp vagy két csoportnyi óvodás zajongott, játszott a domb játszóterén. A mellette lévő Kálvária dombra felmászva az apátság falai felé fordulva "huhogtam" és pár másodperc múlva a falak visszahuhogtak.
A Bencés Apátság
Visszhang szobor Szonjával
Kálvária domb
Meg szerettük volna nézni a Babamúzeumot, de zárva volt. Viszont a magyar királyok történelmi panoptikuma, ahol egy kalóz kiállítás is van nyitva volt, ide be is mentünk. Nem mondom, hogy felejthetetlen élmény...a lányoknak viszont nagyon tetszett az érme préselés.
A múzeumtól legyalogoltunk a Belső tóhoz. Itt van egy látógató központ, a Levendula ház, ami ott jártunkkor éppen zárva volt, de az udvarára be tudtunk menni. Tájékoztató táblák ismertetik meg az idelátogatót a Belső tó élővilágával, az itt élő madarakkal, halakkal. A lányok a vesszőkből készített labirintusban futkároztak, mi pedig a kilátóból figyeltük őket.
Szieszta
A Belső tónál (Levendula ház udvarán)
Mielőtt a szállodába mentünk volna lementünk a Balaton partjára. Hihetetlen, hogy ilyenkor tavasszal mennyi színben pompázik a Balaton. A víz pedig szinte kristálytiszta. Kavicsokat dobáltunk, a lányok nádpálcával forgásztak és megnéztük, hogy tényleg hideg-e még ilyenkor a víz. Megállapítottuk, hogy hideg, nagyon hideg.
Lássuk hideg-e a víz!
Mielőtt hazaindultunk még megálltunk a tihanyi Óvár hegy lábánál, és elindultunk felfelé, hogy megkeressük a X.-XI. századból származó barátlakásokat. Kitti és Szonja azonnal birtokba vették az első lakást, ahol volt nappali-konyha, fürdőszoba káddal és egy gyerekszoba is (legalábbis mi így osztottuk fel). Továbbindultunk és még 3 barátlakást találtunk meg, majd a hegy tetejéről a csodálatos balatoni panorámában gyönyörködtünk. A visszaúton megálltunk a Ciprián forrásnál és a vízével csillapítottuk szomjunkat. Sajnos kecskekörmöt nem találtunk! (Talán majd legközelebb..)
Még egy rövid sétát tettünk a parton, majd K. gyerekkori nyaralásainak színhelyére Balatonfüredre autóztunk át. Egyetlen dolgot akart csak az én párom, hogy ihasson a füredi borvízből. A lányokat és engem nem varázsolt el ez az ital, viszont az a játszótér - ami nem messze a füredi kis erdő másik oldalán van, teljesen. A játszótér hatalmas, tele izgalmas játékokkal és köszönhetően a kihalt városnak kevés gyerekkel. (A játszótér mellett wc-mosdó is van, csak sajnos ilyenkor télidőben ez is zárva van.)
Az egyik barálakás
Kilátás az Óvár hegyről
Ciprián forrás
Balaton parti séta
Tiszta vízű Balaton
A balatonfüredi játszótéren
Innen már tényleg hazafelé vettük az irányt. Jó volt ez a három nap, kellett mindhármunknak ez a kis változatosság. Ha tehetnénk azt hiszem havonta szívesen megismételnénk ezeket a hosszú hétvégi kirándulásokat.
