Mikor a lányok lepattantak itthonról, megbeszéltük K-val, hogy egyik hétvégi napunkat kirándulással töltjük. Sajnos közbejött valami, ami miatt csak délután tudtunk útra kelni. Gyorsan kinéztem egy közeli célpontot a Budai hegységben és elautóztunk Solymárra. Itt megkerestük a Bokor utca végét, leparkoltuk autónkat az erdő szélén, és elindultunk a zöld jelzésen a Zsíros hegyre. A www.kirandulasok.com oldalon azt olvastam, hogy kényelmes sétával juthatunk fel ide. Azt hiszem mi nyápicok vagyunk, mert igen csak szedtük a levegőt egy idő után. Nem túl meredek a felfelé vezető út, de huzamosabb ideig emelkedik. Miután felértünk a Zsíros hegyre, úgy gondoltuk megérdemlünk egy kis frissítőt és megkerestük a fenti oldalon is említett Muflon itatót. Miközben elszürcsöltük kellemesen hideg, körtés sörünket, azon morfondíroztunk, hogy milyen forgalom lehet ebben a büfében? Valószínűleg nem nagy, mivel ellentétben pl. pilisi túráinkhoz, itt alig találkoztunk kirándulókkal. Vagy lehet, hogy a helybéliek járnak ide "kocsmázni"?
Szomjunkat eloltottuk, már csak kíváncsiságunkat kellett kielégíteni, hogy megtaláljuk a turista térképünkön jelölt Alsó Zsíros hegyi szép kilátást. Ahogy kiértünk a fenyőerdőből valóban gyönyörű táj tárult elénk!
Úgy éreztük, hogy ennyi séta nem volt elég és térképünk és a Zsíros hegyen egy útelágazásnál talált nagyon vicces tábla segítségével a Nagy Szénás felé vettük az irányt a kék jelzésen.
A kék útvonal egy jó ideig lakott terület mellett vezetett. De míg beértünk az erdő "sűrűjébe" akadt látnivaló. Pl. azok a csillesor oszlopok, ami ezen a területen folyt bányászati tevékenységnek állít emléket. Találtunk egy újabb arcunka mosolyt csaló táblát:
Hamarosan elértünk a Nagy Szénási tanösvény első állomásához. (A Szénások elnyerte egyébként az Európai Tanács által adományozott Európa Diplomát is, az ezen a területen növény ritkaság, a pilisi len miatt.) A tanösvény első állomása kicsit lelombozott bennünket, ez a látvány fogadott:
A tanösvény tájékoztató táblájára is ráférne egy kis felújítás:
A tanösvény a kék turistaút vonalán halad. Útközben majdnem frászt kaptam, amikor az egyik úton heverő faág hirtelen bespurizott az út menti fatöve mellé.
Hamarosan ismét csodás kilátásban gyönyörködtünk, éppen pár héttel ezelőtt túránk színhelyével szemben voltunk (akkor a Nagy Kopasz hegyen voltunk, majd talán arról is írok egy rövid leírást). Ekkor még nem is sejthettük, hogy a "csúcs" mindenféle értelemben még odébb van. Amikor felértünk a Nagy Szénás kopár tetejére, csak forogtunk körbe-körbe. Nehéz szavakkal leírni mit éreztem. Csak mosolyogtam, mosolyogtam és próbáltam befogadni az elénk táruló látványt. A fotók sajnos nem adják vissza a táj szépségét, ezt tényleg látni kell.
K. hamarabb részesülhetett a szép kilátásban, ő már a csúcson van:
A körpanoráma egy része, Pilisi hegység vonulata, ami engem egy lágyan hullámzó tengerre emlékeztetett:
Ezt is a csúcson találtuk, mindenkinek szól, aki szereti a természetet:
Ezt a lepkét egy jó párszor lelőttem (persze kizárólag a fényképezőgéppel)
Nehezen hagytuk el ezt a helyet. Annyira nyugodt, csöndes volt és csak azért is leírom még egyszer: GYÖNYÖRŰ!
Visszafelé úton még volt egy kis fa ölelgetés, a kis jelző itt most az ölelgetésre vonatkozik...a fa hatalmas volt:
A Solymár-Zsíros hegy- Nagy Szénás hegy útvonalat oda-vissza 4 óra alatt tettük meg gyerekek nélkül, kényelmes tempóban, beleszámítva azt a fél órát is, amit a Muflon itatóban töltöttünk. Gyerekekkel is vissza szeretnénk jönni, de akkor valószínűleg csak a Nagy Szénásra jövünk fel Nagykovácsiból.
