Augusztus 20-án úgy gondoltuk, hogy nem a néppel ünnepeljük meg Magyarország születésnapját, hanem egy kellemes túrával. Nem szerettünk volna messze autókázni, így csak Budaörsig mentünk el. A budaörsi Kálvária felé indultunk el és valahol a Puttony utca környékén egy zsákutcában raktuk le az autónkat. Innen a piros jelzésen indultunk el. A terv az volt, hogy elsétálunk a Sorrentói sziklákig, megtekintve közbe a Vitorlázó emlékművet a Farkashegyen. Kicsit másként alakultak a dolgok, sajnos a célunkig nem jutottunk el, de így is jót kirándultunk. (A túra hossza kb. 7 km volt).
Tehát elindultunk a piros jelzésen ami az Odvas hegy aljában vezet. A tőlünk jobbra lévő - térképen jelzett, de névtelen - hegyet azon nyomban meg is másztuk. Vonzották a lányokat (meg minket is) a sziklás hegyoldal. Szonja ki is adta az ukázt, hogy a szemben lévő Odvasra is azonnal másszunk fel, de mivel tudtuk, hogy a célunk még odébb van, azt ígértük neki, hogy visszafelé, ha még lesz erőnk oda is felmegyünk. (Naná, hogy mire visszaértünk már senkiben nem volt szufla.)
Kitti sziklát mászik (a kirándulás egyik résztvevőjét kifelejtettem: ő Anna baba)
Kitti már fent a hegytetőn
Kilátások
Folytattuk utunkat Farkas hegy felé, ez a semmibe vezető út nagyon tetszett:
Hamarosan elértünk a Vitorlázó emlékműhöz, de előtte K. és a lányok megkóstolták milyen ízű a még éretlen csipkebogyó (Kittinek így is nagyon ízlett).
Farkashegyen süvöltött a szél, a lányoknak nem volt elég a pulcsi, baseball sapka, kapucni sem, kellett a pokróc is. Mit sem törődve a szélviharral itt fogyasztottuk el az útravalónkat.
A vitorlázó emlékműnek már csak egy része maradt meg, a másik felével nem tudom mi történhetett. Kinek jutott eszébe letörni és a vashulladék gyűjtőbe vinni???
A Farkashegy felszíne
A Farkashegyről leereszkedtünk a Szekrényes hegy aljához vezető útra. Terveink szerint a Szekrényes hegyet jobbra megkerülő jelzetlen földúton mentünk volna a Sorrentói sziklákig, de sajnos benéztük ezt az utat, valószínű elmentünk mellette. Így nem volt mit tenni megmásztuk a Szekrényes hegyet. Ekkor Szonja már igen durcás volt, kezdett fáradni.
A hegy tetejéről kellemes látvány tárult elénk, amiben egy sziklán ücsörögve gyönyörködtünk.
Majd egy kis mókázás következett "apa módra":
Miután apát összekapartuk elindultunk vissza a kocsihoz. Útközben jó pár szilvafát megdézsmáltunk, aminek egyeseknél meg is lett az eredménye :-)
Legközelebb tényleg eljutunk a Sorrento sziklákig, de akkor Csillebérc felől fogjuk megközelíteni.
