Kitti és Szonja blogja

Egy évtizede ilyenkor már izgatottan vártam a délutánt, hisz életem egyik legnagyobb vágyának beteljesülése előtt voltam. Egy évtizede ezen a napon élveztem, hogy én (na meg a kedvesem) áll az események középpontjában. Egy évtizede ennek a napnak minden percét élveztem: pl. azt ahogy a fodrász és a kozmetikus keze alatt megszépülök, vagy amikor az utolsó pillanatban még selyem szalagból és kis selyemvirágból anyuval karkötőt készítünk, ahogy unokatestvérem minden eseményt fotózással dokumentál, vagy amikor az illatos, ekrü színű gyönyörűséges ruhát magamra öltöm anyukám és akkor még vőlegényem anyukájának segítségével. Az egyik legmeghatóbb pillanat ezen a napon az volt, amikor K. eljött értem és megjelent csinosan, jóképűen a lakásajtóban a menyasszonyi csokrommal, amit szintén akkor láttam meg először. Mennyire jó volt, hogy amikor elindultunk a polgármesteri hivatal felé kisütött a nap és eltűntek az eső felhők. Milyen jó érzés volt végig vonulni a nászindulóra fülig érő szájú rokonaink, barátaink, kollégáink között a házasságkötő teremben. Milyen jó volt azon mosolyogni, amikor az a kedves rokonunk, aki összeadott bennünket izgalmában még a nevemet is elfelejtette és csak papír segítségével, dadogva tudta kimondani. Mennyire élveztem azt is, ahogy a Városligetben a fotózásunk színhelyén végigvonultunk, pózoltunk, vattacukrot készítettünk és ellátogattunk az Állatkerthez, ahol először randiztunk. Mennyire jó volt végigautózni a feldíszített autóval a városon. Milyen jót mulattunk a lagzin, ahol az egyik zenész ceremóniamesterré változott és szuperül levezényelte az egész estét! Milyen jót táncoltunk és mennyit nevettünk! Mennyire élveztem, hogy mindenki nekünk örül ezen a napon! Milyen jó, hogy megtaláltam ebben a nagy világban a másik felemet és ezen a napon összekötöttük az életünket! Mindez pont 10 éve történt!