Gondoltam megírok még egy kreatívos bejegyzést, ilyenek úgyis nagyon rég voltak. Sajnos az elmúlt fél-egy évben egyre ritkábban kézműveskedünk. Ennek egyik oka az, hogy amíg jó idő volt, szinte alig tartózkodtunk a lakásban. Amikor rossz idő volt, akkor inkább társasoztunk, kártyáztunk, vagy a két lány szerepjátékozott. Kitti amúgy is nehezebben vehető rá kreatív dolgokra, pedig elég ügyes. Szonja jobban szeret ilyesmikkel szöszmötölni. De ha van valami jó ötlet, ami megnyeri tetszésüket, főleg, ha mind a négyen leülünk az asztalhoz, akkor mindketten hosszú ideig képesek egy helyben maradni.

Egy ilyen családi közös szöszmötölésre került sor tavaly Mikulás előtt. Egy nagyon jópofa ötletet találtam a neten, tudtam, hogy ezzel sikert aratok lányaim körében. Pálcikákból készítettünk Mikulást, rénszarvast és hóembert. Az ötlet innen származik.

A gyógyszertárban vettem egy doboz spatulát, aminek egy részét pirosra, másik részét barnára, harmadik részét fehérre festettünk (mi most akril festéket használtunk. Én ugyan mindegyiket lealapoztam először fehér festékkel, szerintem így sokkal jobban befedi a következő réteg a pálcikát, de ez csak az én mániám). 

A Mikulásnap a szakállát, bajuszát és sapkáját dekorgumiból vágtuk ki (de megteszi a vastagabb karton papír is). Ugyanígy dekorgumiból készítettük a szarvas agancsát, fülét, piros orrát, a hóember kalapját és orrát. A szemei fehérjükhöz fehér papírból lyukasztóval vágtunk ki köröket, majd fekete filctollal rajzoltuk meg a szembogarukat. A Mikulás ruhájának gombjai, öve és a hóember szeme, szája, széngombjai szintén filctollal készültek. A szarvas csokornyakkendője tésztából készült, amit felragasztottunk pillanatragasztóval. A hóembernek szalagból kötöttünk sálat a nyakába és - bár a fotókon pont nem szerepel -, de pár vékony fa vesszőből seprűt is készítettünk neki. 

És hogy miért készült ennyi Rudolf, Mikulás és hóember? A kedves szomszéd gyerekeket lepte meg ezzel a mi Mikulásunk. December 5-én este, minden gyerekes szomszéd ajtajának kilincsére felakasztottunk a gyerekszámnak megfelelő figurát. Másnap reggel pedig nagyon füleltünk, hogy mit szólnak vajon hozzá a gyerekek. Szerencsések voltunk, mert az egyik testvérpár örömködését, meglepődését sikerült meghallanunk. Annyira jól sikerült ez a meglepetés (azt hiszem csak két család jött rá a hatból, hogy mi voltunk az "elkövetők"), hogy szerintem idén ismétlés lesz. Még azt ki kell találni, hogy idén mit hozzon a Mikulás a szomszédoknak, de az biztos, hogy megint a mi kis krampuszainkkal készítjük el.