Addig is amíg összeszedem magam megírni, hogy mi történt velünk az elmúlt napokban, álljon itt egy mondóka. Jelenlegi nagy kedvence Kittinek. Természetesen a mondókázás alatt a lábamon lovagoltatom őket, a kiborul résznél pedig jobbra-balra döntögetem a csajokat. Már Szonja is megismeri, ha elkezdem mondani az első sort, és amikor a lábamra ültetem már ugrál is, mintha lovagolna.
Weöres Sándor: Haragosi
Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsik,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.
Két szóban gyorsan arról, hogy a csajok taknyosak (már majdnem két hete), engem meg mára döntött le (majdnem) a lábamról valamilyen fránya kór. Be van dagadva az orrom, a torkom, az egész nyálkahártyám, és legszívesebben csak dőlnék jobbra-balra, csak nem valakinek a térdén, hanem az ágyikómban.