Sokszor rácsodálkozom Kittire, hogy milyen nagy lány már. Még nincs négy éves, de sokszor olyan nagylányosan viselkedik és néha megdöbbent bennünket. Az elmúlt időszakban a betegsége(i) miatt Szonja körül forgott a világ. Naponta háromszor antibiotikumoztuk, orrszívóztuk, csepegtettünk, amikor rajta volt ez a hányós-hasmenéses vírus 5 percenként próbáltunk belediktálni egy-egy korty innivalót mindenféle trükkökkel.  

Már nem emlékszem a szitura, de valami olyasmi volt, hogy Kitti nem akart valamit megcsinálni. Félválról vette talán a dolgokat. Aztán közölte az apjával, hogy most mi úgyis állandóan Szonjával foglalkozunk (magyarul hagyjuk őt lógva). Tudtuk mi, hogy annyira nem "hülye", hogy nem fogja fel, nem látja, érzi hogy most Szonja van jobban a központban, de hogy ezt így meg is fogalmazta mindkettőnket ledöbbentett. K. rá is kapcsolt és igyekezett, igyekszik nagyobb figyelmet fordítani Kittire (mivel most Szonja egyébként is nagyon anyás). Érződik is ennek a nagyobb figyelemnek a hatása, mert Kittinek most szorosabb kapcsolata lett az apjával. Ő is nagyon anyás volt, de most sokszor az apjához fut, ha problémája van.

Más nagylányos megnyilvánulásai is vannak. Szonja felett anyáskodik, figyel rá, terelgeti, nevelgeti. Amikor Szonja elutasította az ivást és állandóan itattuk egyszer bementek a gyerekszobába játszani. Bekészítettem egy üveg innivalót és kértem Kittit, hogy néha kínálgassa Szonját. Én kint a konyhában tettem-vettem és néha hallottam, ahogy Kitti kínálgatja Szonját, hogy igyál egy kortyot, csak egyet, jó? És hallom, hogy Szonja beleegyezik és gondolom iszogatott is.

Ma amikor jöttünk haza az oviból és egy útkereszteződésnél készültünk átmenni, Kitti elmagyarázta Szonjának, hogy először balra nézünk, utána jobbra, megfogta a kezét és úgy jöttek át együtt, majd mondta a hugának, hogy amikor ő szól, akkor mindig álljon meg.

Annyira furcsa nekem, hogy abból a pirinyó kis csomagból ilyen kis okos nagylány lett. Sokszor szeretném tudni, hogy mi jár a buksijában, amikor a haját az ujjával fésülgetve elgondolkozik. Néha úgy érzem, hogy bántja valami...vagy ezt csak a lelkiismeretem érezteti így? Még mindig nem tettem sokat annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet szenteljek rá. Ráadásul most az ovi miatt még kevesebbet vagyunk együtt.