Mióta dolgozom estére hulla vagyok. Ennek elsődleges oka az, hogy reggel korán kell kelnem (1/2 6-kor), lehúzom a napi 8 órámat, hazajövök, a lányok lerohannak kicsit játszom velük (ha van rá lehetőség), rendrakás, vacsikészítés, fürdetés és általában az altatásnál magamat is sikerül pillanatok alatt elaltatnom. Így aztán elmaradnak a blogbejegyzések. A másik oka annak, hogy elmaradtam a lányok élete egyes mozzanatainak a lejegyzésétől, hogy nem nagyon volt hozzá kedvem, ihletem. Így inkább kicsit elhanyagoltam a blogot. Párszor azért leültem a géphez, de csak odáig jutottam, hogy elovastam kedvenc blogjaim új bejegyzéseit. Ahhoz azonban már megint nem volt kedvem, hogy kommenteljek.
Voltunk párszor dokinál is. Szonjánál már a harmadik fül-orr-gégész javasolta az orrmandula kivételét. Igaz ezek közül egy bele sem nézett az orrába. Bár lehet, hogy nem is kell megnézni, hogy milyen az orrmandulája a gyereknek, ha ilyen sokat begyullad a füle? Elég elmondanom a "kórtörténetét" és máris készen állnak az ítélettel: műtét! Vannak azonban fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Először is az az orrmandula azért van ott ahol van, mert gondolom van valami funkciója. Kettő: tudomásom szerint (ezt több gégész is megerősítette), ha három éves kor alatt veszik ki, nagy a valószínűsége, hogy visszanő (a háziorvosunk is mesélte, hogy egyik kis paciensének hat éves koráig háromszor ! vették ki az orrmanduláját). Persze nem szeretném, ha a sok középfülgyulladásnak komolyabb halláskárosodás lenne a következménye, ezért még egy dokihoz elmegyünk - akit már többen ajánlottak, csak mindig az tántorított el, hogy fél napokat kell rá várni, hiába jelentkezik be hozzá időpontra az ember -, és ha ő is azt mondja, hogy itt csak a műtét segít, akkor belevágunk.
Szonja füles bajai óta legalább 10 gégésznél voltunk. De - lehet, hogy én vagyok a háklis - egyikkel sem voltam igazán megelégedve. Az is zavar, hogy még egyik sem nézte meg, hogy milyen baci okozza a bajt. (VAgy ez édes mindegy? Az egyik házidoki azt mondta, hogy ha tudnák, hogy milyen baci okozza a bajt, akkor lehetne célzottan választani az antibiotikumot.) Volt aki már telefonon keresztül közölte - mielőtt látta volna a gyereket, hogy ki kell venni az orrmandulát! A másik meg miiután megvizsgálta Szonját, kezembe nyomott három "prospektust", hogy olvassam el, miért kellene a gyerek orrmanduláját eltávolítani. Kérdem én, miért nem lehet annyi időt szánni egy páciensre (illetve a szüleire), hogy szépen elmagyaráznák és ha tényleg annyira szükséges meggyőznének, hogy miért kell a műtét! Egyszerűbb volt a "kedves" doktornőnek leemelni a polcról a prospektust és a kezembe nyomni aztán viszontlátásra! Tudom, hogy ez nekik rutinműtét, s valószínűleg naponta több ilyet végeznek, de nekem a gyerekemről van szó, akit ha lehet nem szeretnék feleslegesen kés alá vinni.
Addig is a lányokat naponta háromszor infrázom (már annyira rutinná vált, beépítettük a "napirendünkbe", olyan lett mint a fogmosás). Kittit is kellett, mert mióta volt a fülkürtgyulladása néha nagyon csúnyán köhög. Nem sokat, naponta kettőt-hármat, de nagyon rondán. Szonja is megint fájlalta a fülét két-három éjszaka, de mióta megint rendszeresen lámpázom őket semmi gond egyikkel sem (kopp-kopp).
Most K-nak is középfülgyulladása van, már három hete!!!! Szerintem a Kolpingban szedte össze (Kittinek is ott kezdett el fájni a füle, miután fürödtek a "wellnes" részlegen). Majd negyven fokos lázzal és torokfájással kezdődött. Másnapra a füle is kifakadt. Már a második antibiotikum kúrát kezdte és a napokban már egy fülműtét szükségessége is felmerült. Szerencsére egyelőre ezt megúszta, most minden nap valamilyen fertőtlenítőszerrel történő átöblítésre kell járnia egy hétig, mert még mindig sok a fülében a gennyes váladék. Ráadásul a másik fülére születése óta nem hall, s most az egyetlen jó fülére meg nagyot hall. Ez roppant módon idegesíti, fusztrálja (megértem!), szegény nem nagyon tudja, hogy mi zajlik körülötte. A lányokkal sem nagyon tud foglalkozni, mert néha olyan rosszul hall, hogy egészen közel kell hajolni a füléhez és úgy közölni vele a mondandónkat, hogy hallja.
A fülbetegségek miatt elhalasztottuk a balatoni nyaralásunkat is. Most csütörtökön mentünk volna. Mondjuk jobb is, hogy nem most mentünk, mert ebben az időben arrafelé nem sok mindent lehet csinálni.
Azért nem csak a betegségekkel voltunk elfoglalva, szerencsére a lányok nagyon elemükben vannak. Június 15-e óta tart a bölcsi és oviszünet, azóta itthon vannak. Hol anyukámmal, hol a betegeskedő apukájukkal.
Hétvégeinket igyekszünk intenzíven együtt tölteni és a lányoknak színesebbé tenni. Ennek jegyében már szigeteltünk, azaz kilátogattunk a Gyerekszigetre, ahogy ezt tettük már az elmúlt két évben. Most is az állatsimogató volt a nyerő, ahol kiskecskéket, bárányokat és lovat is lehetett simogatni. Nem maradhatott el a kürtös kalács evészet sem, s gyerkőceinket teljesen elvarázsolták a gólyalábas "garabonciások". Kipróbálták még az elektromos autókat is, megnéztünk egy meseelőadást (Szonja amikor vége lett, csak annyit mondott: ez jó vót! még egyszer!) és a ringlispilezés sem maradhatott ki. Az időjárás nem volt igazán kegyes hozzánk, már a meseelőadást is esőben néztük végig (szerencsére sikerült egy nagy napernyő alá behúzódni), így hamarabb elindultunk haza, mint ahogy azt terveztük.
Egyik szombaton átugrottunk a szomszéd kerületbe, ahol két napos retró buli volt. Felültünk egy régi villamosra, megnéztünk pár "retró" autót (Trabant, Skoda, Pobeda, Moszkvics), egy retró kiállítást sok-sok 60-as 70-es évek beli hétköznapi tárggyal, a lányok élvezték a Vitéz Lászlós bábelőadást, elnyaltunk gyerekkorom kedvenc piros kakasnyalókáját. A színpadon retró koncertek, divatbemutatók és egyéb előadások voltak.
Most pénteken pedig egy céges bulin vettünk részt, ahol többek között vagy 30 bográcsban rotyogott 30 féle pörkölt, a pörköltfőző versenyen. Ez volt az első alkalom, hogy kollégáim találkoztak a gyerkőceimmel. Jó volt velük "villogni", mindenkit levettek a lábukról. Szonja nagyon elevenében volt, simán elment egy általam sem ismert fickóval táncolni!
