Azt hiszem említettem már egy-két bejegyzésben ezt a tündéri, dögönyözni való, közvetlen, barátkozó 13 hónapos nagyfiút. A lakóparkunkban lakik ő is a családjával, így nap, mint nap találkozunk és több programot is szerveztünk velük. A lányok is nagyon szeretik őt és nővérét, aki Szonja barátősnéja. Kitti különösen oda van Daniért. Nagyon szeret vigyázni rá, játszani vele, sokszor terelgeti (próbálja), ölelgeti, bébiszitterkedik felette.
A minap egy egész napos közös program után Kitti és Szonja az egyik babájukkal játszottak. A babának a Dani nevet adták. Szonja volt A. (Dani anyukája), Kitti pedig T. (Dani apukája). Egy fél délelőttöt ők voltak az a másik család egy gyerekkel, a Danival.
Meg is kérdezték tőlem, illetve rosszul mondom, megkértek engem, hogy legyen még egy kistestvérük. S ha lenne – mondták – akkor Daninak hívnánk. „Anya, a Dani az fiú?” kérdezte Szonja. „Igen, kisfiú.” – válaszoltam. „Jó, akkor fiú testvérünk legyen!”- szögezte le egyértelműen kisebbik lányom.
Dani és egyik rajongója
