ultúrálódtunk és kirándultunk a hétvégén, amit már péntek délután megkezdtünk. Már említettem volt, hogy nagy kupon vadász vagyok, s nemrégiben szemet vetettem egy cirkuszos kuponra, kattintottam párat és hipp-hopp péntek délután már ott ültünk a Fővárosi Nagycirkusz nézőterén és vártuk a Cirkuszfesztivál Plussz előadás kezdetét. A tavaly látott cirkuszi produkciónak nagy sikere volt családunk körében, ez a mostani sem okozott csalódást, annak ellenére tetszett a lányoknak, hogy nem volt benne sok állatos szám (náluk az a number one). (Azért azt muszáj megjegyeznem, hogy ez a mostani nekem kevésbé tetszett, volt kb. két olyan produkció, amit nem is értettem, hogy kerülhetett a cirkuszi porondra.)
A hétévégi napsütéses idő kicsalogatott minket a szabadba, két másik családdal vágtunk neki a Hármashatárhegynek. Mivel az idő még csalóka, s gondoltuk, hogy nagy sár is van az erdőben, csak egy kisebb túrát terveztünk be. Nagyon bejött az őszi ovis kirándulás útvonala, annak egy részét ismételtük meg. Most is a Szépvölgyi út legvégén lévő parkolóból indultunk a kék körtúrát jelző úton, de először letértünk a sárga jelzésen a Pilótacentrumig, ahol most is nagy volt a forgalom. Sok-sok siklóernyős várt a megfelelő széljárásra, hogy a magasba szállhasson. Sikerült több, mint egy órát eltölteni itt a siklóernyősöket bámulva, majd folytattuk az utunkat a kék körtúra útvonalán. Nem mentünk végig, csak az Udvarház étterem alatti lejtőig, s innen visszafordultunk, mert már jelzett a gyomrunk. A Daubner cukrászdát most sem tudtuk kihagyni, beszereztük a desszertet az ebédünkhöz.
Vasárnap Kolompos koncerten voltunk. Megállapítottuk más anyukákkal, hogy jó-jó a Kolompos, én (és a lányok is) a zenéjüket nagyon szeretjük, de ez a mesejáték, amit általában beleépítenek a koncertbe néha unalmas (legalábbis nekünk felnőtteknek), ráadásul így a zenére sokkal kevesebb idő jut.
Délután a Csengő_bongó délután újabb előadásán volt a két lány az apukájukkal, nem nagyon volt kedvük elindulni otthonról, de az elmúlt héthez hasonlóan megint nagyon lelekesen jöttek haza, sok-sok új ismerettel, amit ezúttal az oboáról tudtak meg.
A lányok - főleg Kitti - már nagyon be vannak sózva, mert csütörtökön indulunk pár napos családi kiruccanásra. Kitti minden nap kijavítja a rajzolós táblájukon, hogy még hányat kell aludni a "szállodázásig". Ma reggel is lelkemre kötötte, hogy most már hozzam le a tárolóból a bőröndöket, mert lassan ideje lesz csomagolni. (Nem tudom, hogy ennek az izgalomnak köszönhetően ébredt-e ma hajnalban fél 6-kor?!)
