Hazaérkeztek a Balatonról a lányok. Már nagyon hiányoztak. A legtöbb szülőhöz hasonlóan (legalábbis általában ezt hallom) az első pár gyerekmentes nap nagyon jól esik, az ember élvezi a csendet, nyugalmat, a "szabadságot", aztán kb. a harmadik naptól el kezdenek borzasztóan hiányozni. Mi is így voltunk vele.
Nagyon jól érezték magukat, szépen lebarnultak. J. nagyi elmondása szerint az égvilágon semmi baj nem volt velük. Szót fogadtak, nem nyafogtak, nem hisztiztek (mely utóbbi dolog egy időben igen csak gyakran előfordult kisebbik lánykákkal), egyszer-kétszer összekaptak valamin (az lenne a furcsa, ha ez kimaradt volna). Sőt egyes dolgok meghökkentően zökkenőmentesebben történtek, mint itthon. Pl. Szonja sokszor kísérletet tesz itthon a fogmosás elbliccelésre. Esténként amikor fogmosásról van szó, hirtelen olyan fáradt lesz, hogy még a fürdőszobáig sem tud elmenni, helyette nyafog. De nagyon. Bezzeg most a nyaralásnál magától, mondhatni dalolva ment reggel és este fogat mosni.
Rengeteget fürödtek, mi mást csináltak volna ebben a szuper időben a Balatonnál? Kizárólag úszósapkában és úszószemüvegben. Vicces lehet - mások számára -, hogy úszósapkában pancsolnak a nagy tóban. De számukra ez természetes, mivel főleg Szonjának rengeteg baj volt egész pici korától a fülével és ezért amikor vízbe mentünk - akár medencébe, akár természetes vízbe - mindig adtunk rá úszósapit, hátha így kevesebb víz megy a fülébe és hátha így nem lesz beteg.
Szóval nagylányok lettek. Már ami a viselkedésüket illeti. Anyukám mondta mindig, "kislányom - igen neki én még az vagyok - majd meglátod, ahogy nőnek egyre könnyebb lesz velük"! (Egy bizonyos korig... szerintem). És tényleg. Mint utaltam fentebb Szonjának elmaradtak a hisztijei, igaz helyettes most durcáskodik, megsértődik. Ilyenkor felveszi a tipikus durci pózt: lehajtja a fejét, esetleg összefonja maga előtt a karját és nem szól senkihez, csak várja, hogy teljesüljön az amit ő akar. Egyre ritkulnak a nyafogások. Önállóak szinte mindenben. Az azt hiszem már elvárható ekkora gyerekektől, hogy egyedül öltöznek-vetkőznek, esznek-isznak. Elpakolják maguk után a szennyes edényeket, olykor el is mosogatnak (ezt mondjuk nem maguktól, hanem kifejezett kérésemre), egyedül fürdenek, törölköznek, hajat mosnak, hajat szárítanak. Kérésre kiteregetnek, leszedik a megszáradt ruhát. Ha játszanak, addig nem vesznek elő másik játékot, míg a már meguntat el nem pakolják. (Erre itthon is így tanítottuk őket, meg nagy szerepe van ebben a "rutinban" az ovinak is.) Ha végleg befejezik a játékot kérés nélkül mindent elraknak a helyére.
Szerencsénk van ezzel a zárt lakóparkkal, ahol lakunk, mert már ez a második nyár, hogy így nyugodt szívvel leengedem őket egyedül az udvarra játszani. Kimenni nem tudnak és jó nagy számukra a tér a játékra. Kerékpározhatnak, görkorizhatnak, ugrálhatnak, futkározhatnak. Ha valami gond van akkor csak felkiabálnak vagy kaputelefonon felcsengetnek. Nem olyan rég lent játszottak az udvaron, én elvégeztem a lakásban a dolgom és lementem hozzájuk. A szomszéd gyerekekkel játszottak én meg néztem őket. Kitti kérdőn rám néz és megkérdezi: mi van, anya? Mondom semmi. Folytatták a játékot, majd megint hozzám fordul Kitti, hogy valami baj van? Itt jöttem rá, hogy én most felesleges vagyok, mehetek dolgomra. Azt gondolom, hogy egyre többször fogom lassacskán úgy érezni, hogy nincs rám szükség. Ki kell használnom az időt addig!
Ugye milyen nagylányok már?
