A kórházban töltött napok elég lassan teltek el. Még szülés alatt a dokimnak arra is volt gondja, hogy intézzen nekem a lyuk helyett egy rendes egy ágyas szobát, ami időközben felszabadult. Na ez már hasonlított egy szállodai elhelyezéshez. A 3-ik emelet legújabb szárnyán volt a szoba (a kilences). Vidám sárga falakkal, tv-vel, a szomszéd kétágyas szobával közös zuhanyzóval.

Szülés és a Szonjával való ismerkedés után idevittek fel úgy 3 körül, aztán 4-kor már hozták is a mi kis Szonjánkat, immár megfürdetve, kicsinosítva. K. ottmaradt velem egy darabig, azután hazament,  hogy elhozza anyukámat hozzánk. Közben meglátogattak K. nagybátyjáék is. Késő délután tehát bejött anyu, egymás nyakába borulva sírva örültünk második unokájának. Kitti addig apukájával sétált a Bakáts téri templom környékén. Nem akartuk, hogy bejöjjön a kórházba míg bent vagyok, mert úgy gondoltuk nem értené meg miért nem megyek haza. Tudta, hogy Szonjáért mentem el a doktorbácsihoz, és ha látta volna, hogy ott van anya meg ott van Szonja én mégsem megyek haza, valószínűleg "kifogásolta" volna.

Közben jöttek az üdvözlő sms-ek és telefonhívások. Ekkor tudtam meg, hogy nem sokkal Szonja születése után, gyömrői epicentrummal volt egy kisebb (4,2 erősségű) földrengés. A kislányunk érkezése még a földet is megrengette:-))

Amikor anyuék elmentek Szonját is visszaküldtem az újszülött osztályra, hogy pihenni tudjak. K. még késő este 10-11 körül visszajött, hogy együtt köszönthessük egy pohár (vagy másfél?) igazi pezsgővel. Hát így zárult az évünk! Szép év volt!!!! Reméljük a 2007-es is ilyen lesz.

BUÉK