Adva vagyon egy család. Anya, apa, egy 21 hónapos energiabomba csajszi és egy 2és fél hetes éjjel-nappal 3 óránként tejcsiért kiáltó csecsemő. Anya kicsit már kivan, mert az elmúlt 2ésfél hétben még nem sikerült éjszaka sem 2és fél óránál többet egyben aludnia a pici miatt, ráadásul a nagyobbik gyerkőc is hajnalban álmatlanságban szenved és érte vagy az apjáért kajabál. A kialvatlanság miatt na meg egyébként is nagyfokú érzékenysége miatt olyan mint egy túlfeszített hegedűhúr. Apa épp munkanélküli. Karácsonyi ajándékba kapta díszcsomagolás nélkül az elbocsátó szép üzenetet: nem kellesz. Ez amúgy kis kicsinyke önbizalmát teljesen megtépázta. Úgy érzi, hogy nincs rá szükség sehol sem. Még itthon sem. (Persze ez utóbbi nem igaz, mert most pont itthon van rá szükség.) Ő is elég érzékeny az ő húrjai talán még túlfeszítettebbek, mint a párjáé. A nagyobbik gyerkőc, hogy-hogy nem szintén baromi érzékeny és abba a családba, ahol eddig ő volt az egyeduralkodó "betolakodott" egy újabb lény, egy babaformájú akárkicsoda, akivel anya minimum három óránként legalább fél órát szoros testközelben van. Neki meg ilyenkor maximum egy kis meseolvasás, vagy éneklés jut. Hogy felhívja magára szülei figyelmét nem tud mást tenni, mint rosszalkodni, jó hangosan kiabálni, netán sikoltozni, amikor a család legújabb tagja éppen hogy elszunyált, vagy a konyhakövön huzogálni a 48 dallamot játszó, keményműanyag teknőst, esetleg a huginak a fülébe kiabálni, még ha le is van csukva a szeme, hogy "felébredt".
Ez most jelenleg a mi családunk. 5 éve vagyunk együtt K-val, és egy kezünkön meg tudjuk számolni hányszor kaptunk össze. Persze mondhatja azt egy kívülálló, olaszosabb temperamentumú pár, hogy így unalmas is. Lehet, hogy unalmasabb az ő szemszögéből, én meg azt mondom, hogy így nyugisabb. De lehet, hogy most az kéne mindkettőnknek, hogy jól kiadjuk magunkból a feszültséget. Persze nem úgy, hogy leordibálom a csillárt is a plafonról, hanem ...nem is tudom hogy. Az lenne az igazi, ha most gyerekek nélkül egy pár napra el tudnánk szökni valahova az isten háta mögé egyet pihenni, és csak egymással törődni. Ez kéne.....Na majd úgy pár év múlva:-)