Aránylag eseménytelen napok vannak mögöttünk. Hétvégén részben itthon volt a család, kis takarítás, ez-az, délutánonként meg az egyik nagyinál voltunk hétvégén. Gyerkőcök rendben, csak azt sajnálom, hogy ebben a viharos szélben nem tudjuk őket kivinni. Még Kittit ki lehetne, de ő is utálja a szelet.
Az éjjeleink továbbra is elég szörnyűek, de ez nem újság. Szonja úgy hajnal 1-2 órától két óránként kel. Kitti is szinte mindig felébred a sírására. Sőt ő hamarabb, mint én (bár ugye én másik szobában alszom). Pedig mindenhol azt olvasom, hallom, hogy a gyerekek hamar megszokják a babasírást. Kitti úgy látszik az egyik kivétel. Biztos nagyon éberen alszik.
Ma hajnalban Kitti is közöttünk a francia ágyon végezte, nem volt kedvem megint egy órát az ő 160cm hosszú, 80 cm széles ágyában szűkösködni (vagy szűkölni?:-) mellette. Így átvittem magunkhoz, hogy tudjak legalább másfél órákat aludni Szonja következő keléséig.
Szonjának meg nem kéne 2 óránként enni adnom, csak az a baj, hogy olyan kóma vagyok amikor felkel és utánam sír, hogy a bedugom a didit a szájába a könnyebbik megoldás. Mondjuk ezzel saját magammal is kicseszek. Igaz hajnalban az egyik felsírásánál csak kicsit kivettem az ágyból, megnyugtattam és vissza is aludt. Kb. 2-3 hét múlva meg amúgy is kezdődik a fekete leves, neki is és nekünk is. El kell kezdeni hozzászoktatni, hogy iccaka nincs kajálás. A nőgyogyim az alábbi módszert javasolta: 3 napig cici helyett teával megkínálni. Így rájön, hogy nem érdeme felébredni, mert úgy sem kap tejet. Utána három napig (hogy azért a teázásra se szokjon rá) csak vigasztalás van. A következő három nap meg füldugó van. A szülőknek. És Kittinek???? Ja és a teáztatást, vigasztalást az apukának kell végrehajtania, mert az anyuka tejszagát a csöppség megérzi (és gondolom úgy nem nagyon lehet megvigasztalni, meg teával lekenyerezni). Na majd meglátjuk ebből mi lesz.
Kittivel anno próbáltuk a hagyjuk sírni módszert, de általában nem sokáig bírtuk hallgatni a sírását. Legtöbbször én is már bőgtem és utána 5 percig kértem tőle bocsánatot, hogy ne haragudjon rám.
Tegnap Kittinek volt egy aranyos "húzása". K-val megöleltük és megcsókoltuk egymást, mire Kitti reakciója az volt, hogy sírva-tombolva futott a nagymamájához, hogy 'apa szelet anya'...- nem kicsit féltékeny. Nemhogy örülne, hogy a szülei imádják egymást:-)
Most éppen Kitti nincs itthon! Kaptam két órát ajándékba, K. nagybátyjáék elvitték egy kicsit, hogy tudjak valamit csinálni, netalántán pihenni.