Kitti a megszokások rabja. Nem csak az esti rituáléhoz ragaszkodik, hanem a "rendhez". Ez utóbbit majd mindjárt elmagyarázom. A délutáni alvás és az egész esti rituálé nagyon fontos neki. Az esti menet így néz ki: vacsora, utána mesenézés, fürdés, felöltözés pizsamába, búcsú a "kisbarátaitól", tejivás, fekvés.
Mindez szigorú rendben, mert különben nem tetszését fejezi ki a kisasszony. Pl. csak én törölhetem meg és öltöztethetem fel fürdés után (persze, ha nem vagyok itthon akkor nincs gond). Miután felöltözött elköszönünk a szobájában lévő tárgyaktól (faliórától, zongorától, lámpától), falfestményektől (van egy mesefal a szobjában állatokkal, virágokkal) és persze szülőktől, tesótól az én általam komponált dalmű segítségével. Mindez úgy történik, hogy az én ölemben van Kitti és integetünk mindenkinek. Szerintem ez már vagy másfél éve így megy. Utána az apja ölében elfogyasztja az esti tejcsit - ekkor már csak kettesben vannak (illetve Szonja is ott van, de már alszik) -, majd az apja beteszi az ágyába - amiben ott kell lenni a fókának, macinak, Lajosnak (ő is egy maci), Anna babának és természetesen "A Babának" - és még ott marad egy darabig. Régebben elmondta K. Kittinek József Attila Altatóját, de erre mostanában a csajszink nem tart igényt. Ezen a rituálén nem enged változtatni. Volt, hogy az apja javasolta, hogy az ágyában igya meg a tejet, de erről szó sem lehet. Amikor nehezen aludt el, a délutáni alvásnál altatódalként használt "tavaszi szél vizet áraszt" című népdalt akarta K. elénekelni, de Kitti nem engedte, mert azt este nem szokás ugyebár. Viszont a délutáni alvásnál - ami szigorúan a hálószobában, anya-apa ágyában történik és csakis a macis takaróval lehet betakarni - csak ezt a dalt lehet énekelni, mást nem, mert jön a balhé.
De nem csak emiatt gondoljuk, hogy a megszokások rabja, amit persze tudunk, hogy nem igaz, inkább csak az állandóságra, mint biztonsági tényezőre van szüksége (szerintünk). Ha résnyire nyitva van egy szekrényajtó, vagy a mosogatógép ajtaja, vagy a teáskannán, amiben a teája van nincs rajta a tető, vagy a dolgai nem a megszokott helyükön vannak, akkor szól, intézkedik, hogy ez a rendellenes helyzet szűnjön meg. Van egy sámlija, amit sokszor hurcol magával - és néha sajnos hozzávágja a falhoz, ami miatt lassan már újra kell vakolni a falat-, ha el akar érni valamit. Viszi magával a mosdóba a kézmosáshoz, a konyhába, ha segíteni akar főzni, a gyerekszobába ha Szonját füdetjük és ő is részt akar benne venni. Ennek a sámlinak is meg van a helye a hűtő mellett, ahova mindig szépen visszaviszi. Persze ez azért nem jelenti azt, hogy a játékait nem szórja szanaszét, és magától tenne mindig rendet. Bár mostanában kérésre nagyon szépen elpakolja magaután a játékait is.
