Nagy fába vágtam a fejszém. Gondoltam délelőtt egy nagyot és nekiindultam a két csajszival shoppingolni. Persze nem ment ez ilyen egyszerűen. Mindenféle képpen el akartam menni a héten K-nak egy szülinapi meglepetést elintézni (nem írom, hogy mit, mert ő is szorgalmasan olvassa írásomat). Először arra gondoltam, hogy a csajokat bedobom anyuhoz a könyvesboltba, ahol dolgozik. Kitti nagyon jól elszokott ott lenni, mindig más "játszópajtást" szemel ki magának, így mikor a cipőosztály eladóival, mikor a varrónővel, vagy a wc-s nénivel játszik. De nem akartam anyut terhelni két gyerekkel, mert mi van, ha pont most özönli el a nép a könyvesboltot, ahol egyedüli eladó. Arról nem is beszélve, hogy ki akartam próbálni, milyen vajon két gyerekkel vásárolni. Az Intersparban már voltunk egyszer, de az egyszerű ügy, mert beülünk az autóba, a parkolóban a gyerkőcöket beleteszem a bevásárló kocsiba, Szonját autóülésestől és kész, jöhet a bevásárlás. Szerencsére Kitti még nem nagyon akar kijönni a bevásárló kocsiból, elmajszol egy fél kiflit míg vásárolunk és elvan. Szonja meg, ha mozog a popója alatt valami szépen elszunyókál.
Na de egy bevásárló központban hogy lehet két gyerekkel "sétálgatni". A legegyszerűbb a babakocsiban vinni a kisebbiket, a nagyobbik meg jöjjön a két lábán. Igen ám, de a mi babakocsinkat, amiben fektetni tudom Szonját - mivel ülni ugyebár még nem tud - nem annyira egyszerű ki- és összecsukni (legalábbis nekem, mint műszaki analfabétának). Tehát babakocsi kilőve. Következő megoldás a babahordozó (autósülés). Ezt meg cipelje az, akinek hatanyja van. Főleg úgy, hogy egyik kezemmel a nagyobbikat kell terelgetni. Marad tehát a hordozó kendő vagy kenguru. Mindkettővel rendelkezem, de az előbbit nem nagyon szeretem, valahogy nem megy a megkötése igazán. Így a kengurut választottam.
Két gyerek bepakol az autóba (milyen szerencsés vagyok, hogy egy négykerekű rendelkezésemre áll). A parkolóban először Szonját bepaszírozom vastagoverálostól a kenguruba (nem egyszerű dolog ám ez sem), majd felveszem a hátizsákom (amiben a gyekőcöknek van pelenka - nagybaleset esetére -, innivaló Kittinek, cumi, pénztárca), utána Kittit is kiveszem a kocsiból. Besétálunk a bevásároló központba, ott keresek egy alkalmas helyet, ahol a gyerkőcöket levetkőztethetem (mármint a kabátot, overált levehetem róluk). Kittinél ez egyszerű dolog két mozdulat. Szonját viszont csak úgy tudom az overálból kivenni, ha először leveszem a hátizsákom és utána valahogy kirángatom a kenguruból (ezalatt a művelet alatt háromszor leizzadtam). Miután ezzel végeztünk az egyik kezemben a két gyerek kabátja, másik kezemmel meg Kittit igyekeztem irányítani. Persze a saját kabátomat nem tudtam levenni, mert azt hova tegyem???
Következő feladatom az volt, hogy pénzt vegyek ki egy automatából. Hátizsák le, pénztárca ki, pénztárcából bankkártya elővesz. Milyen egyszerűnek tűnő dolog. De ahogy Szonja ott csücsült a kenguruban a mellkasomon, olyan volt, mintha nyaktól nőne a pocakom, és nem is akármilyen kicsi. Így aztán nehezen látok magam elé, Kittit meg az "álpocakom" el is rejti a szemem elől, ha előttem áll. Na de legyőztem az akadályokat, valahogy kiráncigáltam a pénztárcám a zsákból, vettem ki pénzt és megvettem az egyik meglepit K-nak. Miután még egy-két boltban nézelődtünk és Kitti kívánságára csaptunk egy kört az állatkereskedésben is mehettünk bevásárolni a napi dolgokat az Intersparba. Itt jött a következő legyőzendő akadály - tisztára olyan volt az egész shoppingolás, mint egy akadályverseny - Kittit bele kellett emelnem a bevásárló kosárba, miközben ugye Szonja még mindig a mellkasomon volt. Na ezzel alaposan megszenvedtünk, nem tudom hányan nézték szerencsétlenkedésem, mindenesetre én nem néztem se balra, se jobbra, de még hátra sem, csak a feladatra koncentráltam. Utána a bevásárlás nagyon egyszerű volt, Kitti is aranyos volt, most sem követelődzött, megelégedett a maga kis kiflicsücskével.
Miután ezzel végeztünk következett a gyerkőcök visszaöltöztetése. Kitti szépen üldögélt a bevásárló kocsiban, kengurut lecsatoltam magamról, Szonját kiráncigáltam belőle, egy padon ráadtam az overált, majd Kittit is felöltöztettem. Amikor Szonja már forogni is fog tudni (hátról hasra illetve vissza) az nehezíteni fogja a dolgot, mivel akár a padról is a mélybe vetheti magát, míg a nővérével foglalkozom, de ez a veszély most még nem fenyegetett.
Szonját már nem tuszkoltam vissza overálostól a kenguruba, inkább a hónom alá csaptam és úgy toltam az autónkig a bevásárlókocsit Kittistől.
Tényleg nagy kaland volt, azt hiszem ebből nem fogunk rendszert csinálni egy ideig még.
