A héten megint volt egy őrült napunk. Nekem volt egy kellemetlen telefonbeszélgetésem, ami nagyon felzaklatott és ez rányomta a bélyegét az egész napra. Ha anyának rossz kedve van, ingerült, szomorú, akkor ezt a gyerkőcök nagyon hamar megérzik és átveszik. Kitti ennek következtében volt (szerintem) nyűgösebb a szokásosnál, mindenért hisztizett, ráadásul volt két megahiszti és nem is aludt délután. Annyira magam alatt voltam, hogy muszáj volt bőgnöm egyet, erre az én kedves kislányom megkérdezte, hogy mi a baj anya, miért sírsz? Mondom szomorú vagyok. Erre Kitti: "Adok puszit" és átölelt. Ilyenkor persze elfelejtem gondomat, bánatomat, csak a következő fél órában ne kezdene el hisztizni.
Mostanában rengeteget énekel, mondókázik "magában". Nézeget egy könyvet, vagy kezébe kerül egy plüss állat és asszociál egyből valamilyen dalocskára, amit el is énekel. Rengeteg dalt tud már. Szerintem minimum huszat. Néha meglep olyan énekkel, amit nem is nagyon énekeltünk sokszor és ő mégis tudja a dallamot és a szöveget is.
Tuti, hogy a memóriájával és a megfigyelőképességével nincs baj:-) Valamelyik nap pl. meglátott az asztalon egy papírzacskót, erről egyből a pattogatott kukorica jutott eszébe, amit azonnal ki is követelt magának (imádja).
Azt nem tudom már írtam-e (ha igen, akkor most még egyszer), a J. nagyival összefutott az udvaron és mondta Kittinek, hogy mindjárt megyek hozzátok csak eszem pár falatot. Amikor Kitti feljött mondta, hog ytalálkozott a nagyival, aki jön csak eszik falatot:-)
Az a hátránya annak, hogy nem tudok sűrűbben gép elé ülni és irogatni a blogot, mert sok minden kiesik a fejemből. Pedig Kittinek nap, mint nap vannak beszólásai és kedves megnyilvánulásai. Persze tudom nem lehet a nap minden percét megörökíteni, pedig olyan jó lenne. Nagyon szép (meg nehéz is) ez a korszak.
Szonja megkapta a három hós oltását. Én ezen a kiscsajon csak csodálkozni tudok, annyira jó baba. Ilyenből az ember 3-4-et is bevállalna (?). Szóval sem a vizsgálat során, sem a szuri alatt, sem utána meg sem nyikkant. Kicsit talán nyűgösebb volt egy-két órával az oltás után és ennyi. Imádni- és dögönyözni való gyerkőc.
Fogy a tejcsi így már néha kap pótlást is Szonja. A dokinő azt javasolta, hogy megint méricskézzem, hogy mennyit szopik, hogy annak megfelelően adjam utána a pótlást, ha szükséges. Még jó, hogy a múlt héten vittük vissza a mérleget. Igaz már tele volt vele a hócipőm, mert volt, hogy a biztonság kedvéért egy-egy alkalommal többször is lemértem és volt olyan, hog ykét mérés között 90gramm különbség is volt! Egy másik mérleg beszerző helyet kell keresni, mert nekem még egy ilyen vacak mérleg nem kell. Vagy mi nem csináltunk valamit jól? Igaz, hogy műszaki analfabéták vagyunk, de egy gyerek mérlegeléséhez már csaknem kell mérnöki diploma. Bár K-nak valami olyasmije van:-))))