Nap mint nap rácsodálkozom Kitti dumálására. Imádom, hogy ilyen kis cserfes csajszi. Néha meg ledöbbenek, hogy milyen szavakat ismer, használ. Egyik este pl. elfelejtettük betenni a kádba a csúszásgátlót, mire Kitti szólt, hogy nagyi beteszed a csúszásgátlót? Vagy egyik alkalommal mondja, hogy anya, nem könyökölök bele a ketchupba. Persze nem tisztán mong még mindent, de egyre szebben beszél.
Talán már írtam, hogy néha rátör az illedelmesség és sok mindenhez engedélyt kér. Egyik nap csokit kívánt és megkérdezte, hogy "anya, megengeded, hogy egyek csokit?". Na ilyenkor ki tud ellenállni??? Én nem.
A testvéréért is nagyon odavan. Nézegetjük a fotóikat, mire Kitti megszólal: "Milyen szép itt a Szonja!". Vagy mentünk autóval, ő nézte Szonját és így szólt: "Anya, a Szonja haja olyan mint a lovacska farka!". Tegnap a közös esti fürdőzésükkor: "Milyen piros a Szonja szája! Olyan aranyos, mint....mint a Kitti. Ő az én testvérkém!"
Rájöttem, hogy ha Kitti nem akar szót fogadni, akkor a varázsszó az, hogy szomorú vagyok. Ekkor egyből jön oda hízelegni, hogy anya én nagyon szeretlek, nem akartalak bántani! Ne haragudj.
Valamelyik nap az apjához vágta az egyik játék autóját. Az apja nem vette ezt túl jó néven, aminek hangot is adott. Kitti egyből törleszkedett szeretett apjához és mondta, hogy ne haragudj, véletlenül volt! :-))
Azt hiszem jegyzetelnem kéne napközben a beszólásait, mert amikor ideülök semmi nem jut eszembe, vagy ami eszembejut leírva már másképp "hangzik", mint leánykánk szájából. Így ezt a bejegyzést nem is erőltetem tovább.
Ma felköszöntöttük a nagyikat egy-egy virágcsokorral (persze én is kaptam), és egy ünnepi ebéddel, amit a Szerémi úti Trófea Grillben töltöttünk el, sőt Kitti elmondott a nagyiknak egy anyáknapi verset is. A nagyik könnyekig meghatódtak, pedig E. nagyi már hallotta a versecskét, mert Kitti Alcsúton valamilyen apropóból elmondta neki.
Hihetetlen, hogy életemben már ez a harmadik anyák napja, ami nekem is szól! És idén már duplán:-)) Nagyon jó anyukának lenni, főleg két ilyen gyönyörű kislány anyukájának.
Essen néhány szó Szonjáról is. Már nagyon ügyesen nyúl a tárgyak után, elkapja, megfogja őket és rövid ideig tartja is a kezében. Szinte minden kezeügyébe kerülő dolog után kap, és igyekszik a szájához emelni (általában sikerül is neki). Az oldalára már simán átgurul a hátáról, leginkább abbéli igyekezetében, hogy mind a két öklét a szájába gyömöszölje. Egy icicpici segítséggel innen már könnyen hasra is fordul. Hason továbbra sem szeret nagyon lenni, bár én minden nap törekszem rá, hogy többször ebből a szemszögből is nézze a világot és erőlködjön, hogy kitámassza magát a kezével. Van amikor rájön a dumálás és hangosan mondja a magáét. A legjobban azt imádom, amikor hangosan kacag. Ez leginkább akkor fordul elő, ha "kukucs" játékot játszunk, vagy ha a hasát puszilgatom és közben a hajam csiklandozza az arcát. Na ilyenkor gurgulázva rötyög. Vele nem félek sehova sem elindulni, mert nem egy balhés csajszi. Ma is az étteremben nézelődve, a játékait babrálva, kicsit szundítva "ülte" végig az étteremben eltöltött két és fél órát. Minta baba, na!
Húúú egy fontos dolog majdnem kimaradt. Kitti lányunk végre megint átalussza az éjszakát! 3-ik napja! HIPP-HIPP-HURRÁ!! Eddigi életében már volt egy ilyen rövid időszak, de tényleg nagyon rövid volt. Reménykedem, hogy most már csak Szonja miatt kell kelnem (bár ő meg ebből a szempontból elromlott. Beiktatott a 4-5 órás kelés elé egy fél kettest is. NEm éhes csak cuminak használja ilyenkor a cicit. Tudom gyorsan el kéne erről szoktatnom, csak egy nagy levegőt kéne vennem.
Kisebbik gyönyörűségünk:
Most éppen vöröses színben pompázik a haja!
