Kitti és Szonja blogja

...történéseinek a lejegyzésével kéne most megbírkóznom, ami valószínűleg nem fog menni csak nagyon nagy vonalakban. Az első héten - ami kimaradt - voltunk a dédipapánál, a második héten voltak betegek a gyerkőcök, a harmadik héten - amit még most is szenvedünk - afrikai forróság volt/van és nem akaródzik a gép elé ülni se reggel, se délben, se este.

A dédipapánál nagyon jól éreztük magunkat. Nem okozott egyik csajszinak sem gondot az, hogy nem otthon vagyunk, játszunk, alszunk. Igaz Kittiben már volt honvágy - illetve lehet, hogy Szonjában is felmerült ez az érzés, csak ő még nem tudta annyira kifejezni -, és ennek ő (mármint Kitti) hangot is adott. Úgy a harmadik nap környékén tette fel a kérdést, hogy "mikor megyünk a lakásunkba?".

Az apjuk bizonyára hiányzott nekik, mivel ő csak hétvégén jött utánunk.

Az utazással nem volt gond, a 300km-t két részletben tettük meg. Kitti olyannyira jól viselte, hogy amikor kb. az út felénél meg akartunk állni, ő mondta, hogy menjünk tovább. Pellus nélkül utazott és nem történt ilyenféle baleset sem.

Dédipapa nagyon örült látogatásunknak, én meg annak, hogy most olyan jól nézett ki és nem volt levert sem, mint ahogy azt azóta többször tapasztaltam mióta nagymama meghalt. Sőt nagyon felvolt dobva, hogy egyszerre négy nő zsonja körül (anyukám volt negyedik) és szinte állandóan viselte nagyot halló készülékét (amit a hétköznapokon nem mindig tesz meg), hogy Kitti csacsogásából minél többet megértsen.

Kitti nagyon hamar vette a lapot, hogy a dédipapa bizony rosszul hall és pát ott töltött nap után már odament közel a dédihez, és irányzottan az egyik füléhez, tagoltan, hangosan beszélt, ha a dédivel volt közölni valója.

Kittinek lehetősége sem volt unatkozni, mivel másodunakatestvérei nem nagyon hagyták.

Én meg kipihentem magam, hagytam, hogy a két lány a nagymamával aludjon egy szobában - én meg egy másikban egyedül - így éjszaka nem nagyon keltem fel (mert nem hallottam Szonja ébredezését), ha valami kínja volt.

Elmentünk kedvenc állatkertembe is, a nyíregyháziba. Hivatalos nevén a Sóstó Zoo-ba. Egy erdő közepén található ez a több, mint 150 féle állat, kb. 1000 egyedének otthont adó állatpark. Sétánkat nagy részét árnyas fák lombjai között tudtuk megtenni. Volt fókashow (oroszlánfókák részvételével) - hivatalosan látvány etetésnek hívják, nem sónak -, láthattunk madrilt, afrikai elefántot, zsiráfot, zebrát, fehér tigrist, oroszlánokat, pelikánt, pávát, orrszarvút, törpevizilót és a többi, és a többi...

A gyerkőcöknek (mert jöt egy-két unokatestvér is velünk) még volt kedvük a majd 3 órás séta után az ugrálóvárban ugrálni, fáradhatatlanok voltak. Persze a hazafelé úton Kitti úgy bealudt, hogy csak na.

Szonja is nagyon élvezte az egész sétát, bár volt, hogy ő inkább átadta magát a pihenésnek és jó nagyot szunyált a babakocsiban.

Rengeteg fotó készült, de csak néhányat dobok ide fel:

Amíg dédiéknél voltunk, Kitti és az unokatestvérek pancsoltak

A faluban, ahol a dédi él idén épült (EU támogatással) egy nagyon klassz kis uszoda! Nagy dolog ez, hiszen a faluban mindössze 1600 ember él. Mivel Kitti odáig meg vissza van az uszodai pancsolásért egyik nap felkerekedtünk és elmentünk megtekinteni a falu büszkeségét. Nagyon klassz kis hely és nincsenek olyan sokan sem, mint egy budapesti usziban. Az egyetlen egy gond az volt, hogy Kitti hidegnek találta a vizet, így az úszkálásra nem sok időt fordítottunk. Hisztizésre annál többet (persze csak Kitti, bár ha visszaemlékszem én is "hisztiztem", hogy miért nem akar pancsolni). Lehet az is baj volt, hogy nem azzal a személlyel volt, akivel általában uszodába szokott járni (nevezetesen K-val). Szóval uszodai látogatásunk elég rövidre sikeredett, Kitti a legtöbb időt - a hisztizésen kívül - a szaunázással töltötte.

Dióhéjban összefoglalva ez történt az első héten, amit a dédinél töltöttünk. A hazafelé indulás - mint mindig - azzal kezdődött, hogy bepréseljük a csomagjainkat majd magunkat a kocsiba. (Nem volt egyszerű, mivel 3 felnőtt és két gyerek (gyereküléssel) utazott az autóban).