Mármint én. Hétfőtől ugyanis K. újra dolgozik. Sikerült neki munkát találnia - hurrá! -, így ismét egyedül vagyok a gyerkőcökkel itthon napközben. Már elszoktam én is ettől, na meg a lányok is. Amikor kényszerpihenőn itthon volt K., valamelyikünk mindig foglalkozott a gyerekekkel és most is ezt kívánnák tőlem. De ez nem megy, mert van egyéb teendőm is itthon. Így néha (?) nyavalyognak és engem követelnek. Esténként olyan vagyok, mint a kicsafart citrom. Már sokat gondolkoztam azon, hogy más anyukák hogy a túróba csinálják ezt? Amikor még aktív fórumozó voltam sok anyuka számolt be, hogy a kettő vagy több gyerek mellett főz-mos-takarít, tornázik, esetleg valami hobbija is van (pl. valamilyen kreatívkodás - gyöngyfűzés, dekupázs mittoménmi), emelett ugye netezik, fórumozik vagy blogol. Hogy a csudába???? Van akinek nem 24 órából áll egy napja? Ja és mindemellett még a házastársi kapcsolatát is aktívan ápolja. És energiával hogy bírja? Amikor ilyen csodanőkről olvasok, hallok mindig elszégyenlem magam, hogy én két gyerekkel, háztartással (ráadásul nem is főzök minden nap) alig bírom. Tornázni már egyáltalán nem marad energiám, vagy inkább úgy mondom lusta vagyok hozzá. Bár valószínűleg, ha rendszeresen mozognék valamit több energiám lenne másra is.
Na de ez a blog nem rólam, hanem a két gyönyörű lánykámról szól. Ott tartottam, hogy K-val elmentünk egy igazi pihenős, kényeztetős, lustizós hétvégére egy nagyon kellemes szállodába, ahol egész nap csak lubickoltunk, szaunáztunk, masszíroztattunk, ettünk-ittunk, aludtunk. Nagyon klassz volt minden (a szálloda ágyait kivéve).
Szonja E. nagyival töltötte ezt a hétvégét, sétáltak, játszottak jól érezték ők is magukat. Nem volt semmi gond, nem panaszkodott a nagyijának, hogy hiányoznánk, úgy evett, aludt stb. mint itthon szokott. Nem volt nyűgösebb, sőt anyu agyon dicsérte, hogy milyen jó kislány volt.
Kitti J. nagyival elment -ahogy Kitti mondta- a tengerhez. Nem hiszem, hogy tudja, hogy a Balatont a magyar tengernek is szokás emlegetni, inkább arról lehet szó, hogy neki a "nagy víz" a tengert jelenti, mivel tavaly Korfun voltunk nyaralni és ott ugyebár tengernek mutattuk be a nagy vizet.
Ők is jól érezték magukat, igaz Kitti nem volt hajlandó a Balatonba bemenni pancsolni, mert túl hidegnek találta (első nap valóban hideg volt a víz a nagyi beszámolója szerint). Maximum a lábát mártotta bele a vízbe. Ennek ellenére ő is jól érezte magát, fagyizott, kukoricázott, motorozott és még ki tudja mit csinált (ezekről számolt be). Ő azért hiányolt bennünket, bár nem nagyon, csak rákérdezett a nagyinál hollétünkre. De nem volt sírás-rívás utánunk.
Ezek történtek dióhéjban a kimaradt hetekben.
A múlt hét nagyon húzós volt a hőség miatt. Kint ugyebár 40 fok, a lakásban szerencsére "csak" 30. Néha átmentünk a szomszédunkhoz, vagy J. nagyihoz a légkondis lakásba hűsölni. Már erősen fontolgatjuk, hogy mi is beszereltessünk egy ilyen készüléket, de még vannak ezzel kapcsolatban ellenérzéseim, de szerintem előbb vagy utóbb úgyis mellette tesszük le a voksunkat. Egész héten alig dugtuk ki az orrunkat a lakásból. Az első napokban még délelőtt kimerészkedtünk a közeli park árnyékos játszóterére, ott kifejezetten kellemes volt az idő. Már nagyon frusztrált voltam a hét második felére, hogy ennyire bezárkóztunk, így fogtuk magunkat és elmentünk a Lurdy ház játszóházába. Ott meg majd megfagytam olyan hideg volt, de a lányok -főleg Kitti- nagyon élvezték. Csak azt nem tudom ez miért nem jutott hamarabb eszünkbe???? Pedig mennyit agyaltunk, hogy a plázázáson kívül (amihez nem sok hangulatunk volt), mit lehet csinálni ebben a tikkasztó hőségben. Strandolni sem akartunk, mert ott is hőség van, a nap károsító sugarairól nem is beszélve. Kittinek meg nehéz megmagyarázni, hogy csak az árnyékban lehet maradni.
Szerencsére az éjszakáink teljesen normálisak voltak, a lányok szerintem jobban bírták a meleget, mint mi felnőttek. Még Szonja is. Igaz ő nappal kicsit nyűgösebb volt a szokásosnál.
Mára csak ennyire futotta ismét tőlem. Végezetül egy tegnap reggeli fotó: "Csajok a lavorban"
