Egy-egy mozgalmasabb hétvége után nehezemre esik leülni a gép elé és lepötyögni az élményeinket. Azt hiszem most rövidíteni fogok.

Kezdődött a péntekkel. TZS barátnőmék látogattak el hozzánk, gyerekileg teljes létszámmal. Itt volt Szonja kortársa Lacus, Kitti kortársa Flóra és most megelepett minket TZS elsőszülött fiacskája, aki már a 21-ik évét tapossa. Szokásunkhoz híven be nem állt a szánk, csak mondtuk egymásnak a magunkét. A gyerkőcök nagyon jól elvoltak egymással, vagy éppen egymás mellett. Dávid (a nagyfiú) hol felügyelte az apróságokat, hol pedig olvasással múlatta az idejét. Késő délután lementünk az udvarra, ahol egy fél bölcsödényi csoport gyerek gyűlt addigra össze. Gyerkőcök játszanak, az anyukák, apukák meg letye-petye-lepetye.

Szombaton délután a Gyerekszigetre mentünk. Már le sem merem írni, de elsősorban azért mentünk pont most, mert egy érdekesnek tűnő lovasprogramot találtunk. Kaszkadőr lovasbemutató lett volna, ha el nem marad. Információink szerint már 2 hete is elmaradt. Be van ígérve még egy alkalommal, de ki tudja, hogy lesz-e belőle valami. Azért nem volt Kitti vigasztalhatatlan, találtunk itt elég érdekes dolgot. A legjobban az állatsimogató jött be a gyerkőcöknek, alig lehetett őket kihozni a kecskéktől, bárányoktól, kis bocitól. Szonja először nagyon csimpaszkodott az apja nyakába, de aztán felbátorodott és már lemert szállni apukája öléből. Egy szál szénát nyújtogatott az állatoknak, persze olyan távolságból, hogy nehogy elérjék a felkínált eledelt.

A ringlispil is nagyon tetszett nekik, Kitti "véletlenül" egy barna lóra pattant be, Szonját pedig egy kisautóba raktam bele. Annak érdekében, hogy menetközben fel ne álljon megmutattam neki, hol van az a gomb az autóban, amit ha megnyom az őrült szirénázásba kezd. Ez nagyon megtetszett Szonjának és szinte szünet nélkül nyomta a szirénát (dudát?), mint süket a csöngőt. Két kört engedélyeztünk nekik ringlispilezni, amivel ők nem voltak megelégedve, így csak egy kis sírás árán tudtuk őket arébb vonszolni. Kitti kicsit pónizott is, ez pótolta a lovasbemutatót.

A ringlispilen

Pónizás

Állatsimogatóban

Lovagként:

Kishercegnőnk

A legnagyobb sorok az izgalamasnak ígérkező, ingyenes játékoknál voltak (naná). Volt közöttük olyan, amit Kitti is kipróbálhatott volna, de nem volt kedvünk a tűzőnapon álldigálni.

Azonkívül, hogy a gyerkőcök is jól érezték magunkat, nekünk is hasznos volt a szigetezés. Kint volt a Magyar Turizmus Zrt rengeteg katalógussal, prospektussal. Be is dobáltam egy párat a táskánkba, s itthon tanulmányozva őket, lehet, hogy meg van a nyaralásunk helyszíne. Nagyon felkeltette az érdeklődésünket a Tisza tó. Gyönyörű természeti környezet, izgalmas programok. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.

A gyereksziget programjai este 6-kor befejeződnek, de mi nem hagytuk el a szigetet, még elmentünk a játszótérre. Szonja nagyon élvezte. Főleg a kis csúszdát, amit egy hengeren keresztüli, majd egy ferdefalon mászással lehetett elérni. Nem tudom hányszor járta végig a "bébi akadálypályát", de sokszor. Közben Kitti figyelmét felkeltette a szomszédos nagy csúszdapark. Elmékeimben kicsit kisebbek voltak a csúszdák, a valóságban azonban Kittihez mérve nagyon hosszúak és meredekek voltak. De ez Kittit nem tántorította el, szinte az összesen lejött és fáradhatatlanul mászott vissza a kiindulási pontokhoz.

Fagyizás

Már jócskán elmúlt 7 óra mire hazaindultunk a két fáradt poronttyal. Szonja meg sem várta, hogy mindannyian elfoglaljuk helyünket az autóban, lecsukta a kis szemeit és pikk-pakk Álomországban találta magát. Kitti se sokat teketóriázott és röviddel azután, hogy mozgásba lendült alattunk a járgány követte hugicáját. Az volt a tervünk, hogy kivételesen holt mocskosan fognak aludni a gyerkőcök az ágyukban, nem ébresztjük fel őket. Persze ők keresztbehúzták számításainkat és hiába óvatoskodtunk mire az ágyukba kerültek felébredtek, de annyira, hogy úgy gondolták a mégis megejtett fürdés után este fél 10-kor még vacsoráznak. 1/2 11 volt mire mindkettőt sikerült nagy nehezen újból Álomországba kísérni.

Vasárnap születésnapi ebédre voltunk hivatalosak egy távoli rokonnál. K-nak pénteken jutott eszébe, hogy meghívtak bennünket erre a dzsamburira, ami igencsak megnehezítette, hogy kitaláljuk mivel lepjük meg az ünnepelt 21 éves leányzót. Aztán csak jött a szikra és a "vén vagy mint az országút" mottóján elindulva, azt találtam ki, hogy összegyűjtök a netről pár házi arcpakolás leírását és az ezekhez szükséges hozzávalókat - amik nagy része a spájzban megtalálható - tesszük bele egy kosárba és csomagoljuk be. Szerintem nagyon mutatós kis kosárka lett, tele gyümölccsel, zöldséggel és tejtermékkel.

Szonja pillanatok alatt feloldódott (ami nála ritka dolog), és a megérkezésünk után alig fél óra múlva már úgy jött-ment, kapaszkodott fel a lépcsőkön, hurcibálva magával mindig valamit (sámlit, székszivacsot, labdát), mint aki jól ismer mindenkit. Pedig sokan voltunk (legalább huszan), és Szonja alig ismert a társaságból valakit. Találtak maguknak játszópajtásokat is a lányaink. Kitti számára külön öröm volt, hogy a kertben felfedezett egy ribiszke bokrot. Hosszú percekre ledekkolt a bokrok előtt és tömte magába a piros bogyókat. Naná, hogy Szonja is követte nővérét (mint általában mindenhova és mindenben) és megízlelte a savanykás gyümölcsöt. Kitti megunta az álldigálást, megkereste a sámlit és elhelyezte a ribiszke bokor előtt és ülve folytatta eme fáradtságos tevékenységet.

Ribizliznek a csajok

Sámlizás

A lányok olyan jól elvoltak és szinte nem is keresték merre vannak az őseik (meg aztán volt bőven pesztre), hogy mi is nyugodtan tudtunk falatozni (a ribizlinél finomabb dolgokat) és beszélgetni. Megint alvásidő közelében indultunk haza, de most elhatároztuk, hogy nem engedjük őket elaludni a kocsiban. Kittivel könnyű dolgunk volt, beültettük az anyósülésre gyerekülésestül, s itt utazva számára sokkal érdekesebb volt az autókázás. Szonjával az apukája nagyon megküzdött, hogy ébrentartsa, többször le-lezáródott a pillája. De sikerült őket ébrentartani, s egy gyors fürdés után miután ágybakerültek nem kellett őket ringatni.

Szeretem ezeket a családos, mozgalmas hétvégéket! Kár, hogy nincs minden nap ilyenre lehetőség! Imádom a családom!!!!!!!!!