telt el Szonja életéből. 1-jén volt a napja, mert ugye 31-én született, de június csak 30 napos és K. logikájával élve, a 30-át követő első nap Szonja hófordulója. Másfél év! HIhetetlen még kimondani is, hogy már ennyi ideje tagja kis családunknak ez a kicsi lány. Nem is tudom miről írjak. Egy gyermek életében, főleg életének elején ez hatalmas idő, mennyi mindent tanult meg ez alatt a másfél év alatt! Szinte lehetetlenség csokorba foglalni. Azért nagyon nagyvonalakban megpróbálom. 

Hol van már az az idő, amikor annak örültünk, hogy megfordult hasról hátra, illetve hátról hasra. Ma már nem csak hogy megy, hanem szaladgál. Sőt már az ugrálással próbálkozik, főleg olyankor, amikor Kitti is épp ezt csinálja. Ügyesen lépdel a lépcsőn felfelé a korlátba kapaszkodva. Lefelé is szeretne, de azt ritkábban hagyom, mindig attól félek, hogy legurul. Nagyon ügyesen motorozik, sokszor elkapja a "gépszíj" és úgy száguldozik, hogy rossz nézni (attól tartok, hogy orraesik). 

Ügyesen csúszdázik, simán felmászik már akármilyen magas csúszdára (illetve létrára) is. De ha látja, tudja, hogy ott vagyunk mögötte, akkor sokszor nem figyel, koncentrál rendesen a mozdulataira. Hintázni is nagyon szeret, ebbeli tevékenységekor általában el is énekli a hinta-palintát.

 Ha meghall egy neki tetsző zenét, akkor táncolni kezd. Ez általában abból áll, hogy az egyik (jobb) lábával ütemesen dobbant a padlóra, majd el kezd forogni, közben tapsol és nagyokat kacag. (Szerintem nagyon jó a ritmus érzéke, nagyon hihetetlen, de már többször rajtakaptam azon, hogy ütemre tapsol, dobbant, pedig ez még a nővérének sem megy mindig.)

Imádja piszkálni a cd, dvd lejátszót, legjobban a music center hangerő gombját szereti csavargatni. Ezt általában akkor teszi, amikor az éppen nincs üzembe állítva, így amikor Kitti betesz egy cd-t, amit meg szeretne hallgatni és elindítja, a hangfalak le akarnak esni a helyükről. Ilyenkor látni kéne a két lánykám rekacióját (én látom). Egy pillanatra megmerevednek, kikerekedik a szemük az ijedtségtől, majd befogják a fülüket és vagy sírásba, vagy őrült ordításba kezdenek (illetve kezd Kitti), hogy anya ez nagyon  hangos. (Kitti egyébként sem szereti a hangos dolgokat. Fogalmam sincs mikor fogjuk tudni elvinni moziba pl.)

A nyitva hagyott ajtókat - amik általában csukott állapotban szoktak lenni, pl. wc, spájz, mosogatógép, szekrény ajtó - mindig akkurátusan bezárja. (úgy vettem észre, hogy ez más gyereknek is a "mániája". Legalábbis Kitti ilyen volt).

A formabedobóba a kört segítség nélkül bedobja a megfelelő helyre. A többihez még segítség kell. Meg kell mutatni, hogy az adott formát melyik lyukba kell dobni, és a bedobáshoz is segíteni kell. A legóval már egész jól elboldogul, egy-két darabot már egymásba illetve egymásra tud tenni.

Nagyon csípem, amikor kiönt egy kis vizet, teát a földre, vagy lemorzsázik, akkor hozza a konyharuhát (igaz én nem azzal szoktam felmosni) és törli fel a folyadékot (illetve elsepri a morzsákat).

Önállóan eszik (hol kanállal, hol kézzel) kb. 10 hónapos kora óta, nagyon ritkán fordul elő, hogy kér bennünket, hogy segítsünk. Ügyesen iszik egyedül pohárból, már sokszor csak egy kézzel fogja a bögre fülét. A cseresznyét csak akkor eszi meg, ha nem magozzuk ki előtte neki.

Kedvenc játékai:

Nagyon szeret babázni, eteti, itatja, ringatja, pelenkázza, beszél hozzá(juk), belerakja a játékbabakocsiba, tologatja stb.

Szeret a kiskonyhával játszani. Legtöbbször teát főz nekünk, hozza a teáscsészét, megkavarja kanállal vagy késsel és odaadja. Majd visszakéri a csészét, megkérdezi, hogy "tea?" azaz kérünk még? visszaszalad a kiskonyhához, megint jön vissza a csészével stb. Ezt akár tízszer is eljátssza egymás után és csupa mosoly az arca, amikor mi újra és újra kérünk a finom teájából.

Nővére utánzásából fakad(hat) a lószeretete. Ő is nagyon szeret a játék lovakkal, állatokkal játszani. Legtöbbször halandzsa nyelven párbeszédeket is mond velük (legalábbis úgy gondoljuk, néha hallható egy-két általáunk is értett szó: mint pl. "szia").

Szereti a könyveket. Sokszor leemel egyet-egyet a polcról, hozza hozzánk, hogy olvassunk. A legjobban úgy szeret könyvet nézegetni, lapozgatni, hogyha anya, vagy apa törökülésben ül a földön és ő az így keletkezett "háromszög alakú lyukba" beleül. (Előtte mindig felszólít bennünket, hogy "csüccs", azaz üljünk le).

A könyvek képein már rengeteg állatot, tárgyat felismer. Ezeket szívesen fel is sorolja illetve minket is kér, hogy amire mutat nevezzük meg. Ha ismeretlen szót hall, akkor akár többször is odamutat, hogy újra és újra mondjuk és ő megtanulhassa.

Szereti a mondókákat, főleg azokat, amiket el is lehet játszani. A dalokat is nagyon élvezi, néha ő is bekapcsolódik vagy "énekléssel" vagy tánccal. Sokszor előfordul, hogy az adott éneket, mondókát nincs kedve meghallgatni, ilyenkor gyors egymásutánban határozottan mondja a "ne" vagy "nem" szócskát, egészen addig, amíg abba nem hagyjuk.

A legfőbb "játéka" pedig az, hogy utánozza a nővérét. Amit az csinál, neki is pont azt kell csinálnia. Amit a nővére eszik, iszik, neki is azt kell ennie, innia.

Nem számoltam össze ugyan, hogy mennyi a szókincse, de úgy saccperkábé 100 szót már tud mondani. Már mond két szavas mondatokat, úgy mint "Titti pisi", "Titti alszi", Titti itta-palitta". Köszönni már a sziát használja egy jó ideje.

A kis játszótársait már névről említi (Etti - Eszti, Balázs -szinte hibátlanul mondja-, Anna, Eli stb.) Mostanában kezdi magát babának hívni, eddig ő is Titti volt.

Továbbra sem valami jó evő, nem nagyon kedveli a főzeléket (persze mert azt a nővére sem eszi meg). Gyümölcs az jöhet bármilyen mennyiségben, imádja a túrórudit, néha megeszi a gyümölcsjoghurtot és a túrókrémet. Más tejterméket ő sem eszik.

Ha huncutkodik, akkor a két kis kezét a szája elé teszik és amögött nevet, kacag. Ezt nagyon imádom!!!

Ha bepisil, vagy bekakil akkor szól és megy a WC felé. Most már csak arra kéne rávezetni, hogy akkor szóljon mielőtt a cuccos a pellusba kerül.

Nappal egyszer alszik kb. másfél-két órát. Este 1/2 9-9 körül tér nyugovóra. Éjjel sajnos még mindig kell, utóbbi időben már csak egyszer.

A legjobban azt szeretem, amikor átöleli a nyakam, vagy csücsörítve közelít felém és puszit ad!