Hova menjen az ember ebben a hideg időben? Hát a Jégkorszak Kiállításra a Természettudományi Múzeumba. Másodszorra sikerült csak bejutnunk. Egy jó hete már próbálkoztunk, de délután öt óra öt perckor érkeztünk oda és a pénztár 5-kor már bezárt. Hiába mondtuk, hogy két gyerekkel bőven elég a múzeum zárásáig az az 55 perc, a biztonsági őr hajthatatlan volt.

Nem búslakodtunk sokáig, inkább benéztünk a szomszédos Orczy kertbe (akkor még nem volt ilyen hideg). Egyszer jártam előtte ezen a helyen egy rendezvényen és a mostani alkalommal nagyon elcsodálkoztam. A kert "nagyon rendben van". Hatalmas gesztenyefák között a lányok hamar felfedezték a játszóteret (ami nem rég épülhetett), majd sétáltunk egyet a kis tó partján, melyben vadkacsák úszkáltak. A tó melleti sétányt is mostanában tehették rendbe (magas sarkúba ne menjünk, mert murvával van leszórva), gyönyörű padokon pihenhetünk meg, ha elfáradtunk a sétába. Gesztenyét gyűjtöttünk, a gyerekek kenyér híjján kavicsokat dobáltak a kacsáknak (szegények), majd nemsokára a kertnek egy erdős részére értünk, ahol még mókusokat is láttunk. Majd visszaértünk a múzeum felőli bejáratnál lévő tisztásra, ahol egyesek thai chiztak, mások pedig valamilyen ősi táncot jártak egy dob hangjára. Lánykáim pedig futkároztak, hengergőztek és jól érezték magukat.

Na de visszakanyarodva a kiállításhoz: bejött a csajoknak. Különösen a preparátumok, és életnagyságú rekonstrukciók tetszettek. Ez utóbbiak között láthattunk kardfogú tigrist, gyapjas orrszarvút, hiénát is. A pálmát azonban azok a tájékoztató táblák vitték, amiken gombok nyomogatására egy része megvilágításra került, vagy az érintő képernyős monitor, melyen az mutatták be, hogy melyik földrészen milyen állatok éltek több tízezer évvel ezelőtt. A Jégkorszak Kiállítás mellett megnéztük még az emlős ragadozók világát bemutató "Foggal, körömmel" című időszaki kiállítást is. Itt jórészt kitömött állatokat láthattunk. A lányok "engedélyeztek" szüleiknek kb. 10 percet arra, hogy a természetfotó kiállítást is futtában megtekinthessék.

Pont a képeket nézegettük, amikor Kitti közölte, hogy ők most Szonjával elmennek egy picit, de ő vigyáz a húgára. Elköszöntek és otthagytak bennünket. Fél szemmel azért követtem őket, hogy mit csinálnak. Kitti először elvitte hugicáját a ragadozók preparátumaihoz, majd visszakanyarodtak a Jégkorszak kiállítás felé. Szinte végig fogta  a kezét, vagy ha Szonja ezt épp nem engedte, akkor szóval hivogatta, hogy kövesse őt. Amikor már kikerültek a látókörömből utánuk mentem. Egy oszlop mögül leselkedtem. Naná, hogy a nyomógombos, villogós táblához mentek vissza. Kicsit nyomogattak, majd hallottam, ahogy Kitti kiadja a vezényszót Szonjának: "Szonja most már menjünk vissza anyához. Gyere, anya biztos nagyon vár!" És láss csodát Szonja szófogadóan visszaindult vele. Annyira aranyosak voltak.

(Zárójelben megjegyzem, hogy mi a jégkorszakról sok mindent nem tudtunk meg, mert nem nagyon volt lehetőségünk a tájékoztató anyagokat elolvasni. Erre nem adtak időt gyermekeink.)