Elvileg jövő héten kezdjük Szonja beszoktatását a bölcsibe. De egyre jobban úgy érzem, hogy kicsit elnapoljuk a dolgot. Részben a betegsége miatt. Aminek ugyan Szonján nyoma sincs, de hétfőn megyünk csak vissza kontrolra és még ha gyógyultnak nyilvánítják is, akkor sem szeretnék egyből bölcsibe menni, nehogy most ráfázzon erre a dologra.

A másik ok, be vagyok tojva. Ugyanúgy, mint mielőtt Kitti kezdte az ovit. Ahogy közeledik a bölcsödei kezdés ideje, egyre inkább érzem úgy, hogy nem kéne, nagyon korai ez még. Ráadásul még én is itthon leszek egy darabig, arról nem beszélve, hogy anyu közben igazi nyugdíjas lett (vagyis már egyáltalán nem dolgozik) és ő is szívesen bevállalná Szonját.

A harmadik ok, amiért elnapolnám a dolgot, akár egy évvel...hogy nem szimpatikusak a gondozónők...akik Szonjával lennének. Tegnap bent jártam a bölcsiben, hogy elhozzam a törzslapját, amit a dokinéninkkel kell kitöltetni. A bölcsödében is pont ablakcsere van, de "teljes házzal" üzemelnek. A fürdőszobában dolgoztak az ablakosok, ahol épp az egyik gyereket tették tisztába. (Nem az ablakosok, hanem a gondozónő.) A bölcsiben a folyosókon mindenhol régi, vagy beépítésre váró ablakok, egyszóval káosz. Mindezek mellett kérdezi a gondozónő, hogy mi is a jele Szonjának? MOndom pillangó. Az nem lehet, mert már ki van adva. Hogy hogy????? Ja igen, mondja a bölcsödei dolgozó, volt egy kis kavar, mert át akarták rakni Szonját a csoport másik részébe, de aztán mégsem, mert visszakérték, de addigra már kiadták a pillangó jelet. Válasszak a kancsó és az esernyő között. Na valahogy ez tette fel az i-re a pontot. Nem az, hogy most a szép, színes pillangó helyett esernyő lett a jele, hanem az, hogy ide-oda rakosgatták volna....egyébként jobban örültem volna, ha a csoport másik felébe kerül, mert az ottani két gondozónő szimpatikusabb.

Most tanácstalan vagyok. Nem tudom mit csináljak. Legszívesebben azt mondanám, hogy meggondoltuk magunkat és nem kérünk a bölcsödei létből. De lehet ilyet? Vagy ne foglalkozzak ezzel? Biztos vannak a várólistán mögöttünk, akik nagyon örülnének a megüresedett helynek. Viszont nekem januártól mindenféleképpen vissza kell mennem dolgozni, ellenkező esetben felkopik az állunk. Anyura rábízhatom Szonját, de mi van, ha lebetegszik vagy mittomén. Akkor máról holnapra nem fogom tudni betenni bölcsibe a kiscsajt. Jajjjjjj nem tudom mi legyen. Adok még magamnak, magunknak egy hét gondolkodási időt, hátha kapok valami jelet valahonnan.