Tavaly októbere óta vártam már, hogy mikor írhatom meg majd ezt a bejegyzést. Többször beszámoltam már róla korábban, hogy Szonjának gond van/volt a fülével. 2008 őszi-téli időszakában legalább 4-5 alkalommal volt középfül-gyulladása. Több fül-orr-gégésznél jártunk (legalább 10-nél), s végül mindegyik ugyanoda lyukadt ki: ki kell venni az orrmanduláját, és javasolták egy tubus beültetését is, hogy a Szonja fülében állandóan jelen lévő savós folyadék ki tudjon ürülni. (A fülgyulladásokról itt található pár info.)
Még 2008-ban elmentünk egy homeopátiás orvoshoz alkati szerért, de az elsőként alkalmazott szer nem vált be, továbbra is sokszor megbetegedett Szonja. A másodikként ajánlott alkati szert meg én nem adtam be neki, mert azt többféle rákos szövetből készítik. Így kicsit felfüggesztettük a homeopátiát, de én tovább kutattam másik homeopátiás orvos után.
Közben jött a nyár, panaszai Szonjának nem voltak, betegség sem volt. Fül- orr- gégésznél azért jártunk, sőt már odáig jutottunk, hogy elő is jegyeztettük egy orrmandula műtétre, amire aztán még sem vittem el. Miért ódzkodtam ennyire a műtéttől? Részben azért, mert minden műtétnek van kockázata, a gyerekeknél az orrmandula kivételét altatásban végzik ez megint plusz kockázat. Részben pedig azért, mert úgy gondolom, hogy a természet nem hiába tette oda az orrmandulát, ahol van, annak szerepe van szervezetünk működésében. Persze mindeközben állandóan paráztam, hogy nehogy ezzel még többet ártsak a gyerekemnek, mivel a szakemberek elmagyarázták, hogy a lányomnak állandó halláscsökkenése van, s ha sokat húzom-halasztom a dolgom előfordulhat, hogy végleges hallásromlása lesz.
Szeptember környékén jutottunk el végre egy olyan fül- orr- gégészhez, akinek nagyon tetszett a hozzáállása, nem mellesleg ő volt hosszú ideje az első olyan doki, akit meglátva Szonja nem kezdett el egyből üvölteni, sőt türelmesen engedte, hogy megvizsgálja a fülét, orrát, torkát. Ő nem tartotta úgy, hogy azonnali műtétre lenne szükség. Felírt egy orrsprayt és azt kérte, hogy 3-4 hetente menjünk el kontrolra. Közben egy barátnőm javaslatára felkerestük Dr. ZI-t, aki homeopátiával is foglalkozik. Javasolt egy alkati illetve más olyan szereket, amelyekkel reméltük, hogy a középfülgyulladást megelőzzük. Több alkalommal is emailt váltottunk, rendszeresen beszámoltam a Szonja viselkedésében, állapotában történt változásokról, néha módosított a szerek potenciáján is.
(A történethez hozzátartozik, hogy én Szonján soha nem tapasztaltam azt, hogy nagyot hallana. Persze volt olyan, hogy szóltam neki és nem figyelt, meg néha kérte, hogy hangosítsuk fel a zenét, mert nem hallja, de ezek nem voltak nagyon kirívó dolgok. Azt, hogy savó van a fülében csak a fül- orr- gégész tudta megállapítani.)
Ma megint elmentünk "Réka" doktornőhöz, mivel tegnap Szonja belázasodott és a torkát fájlalta, s féltem, hogy a két héttel ezelőtti tüszős mandulagyulladás tért vissza hívatlan vendégként. A doktornő megállapította, hogy szerencsére „csak” valamilyen vírusos fertőzése van, s amikor megnézte kisebbik lánykámnak a fülét csak ennyit mondott: „Gyönyörű szép a füle, teljesen tiszta!” Azt hittem rosszul hallok, csak hebegtem, habogtam s tuti ami ziher rákérdeztem, hogy ez azt jelenti, hogy nem javasolja a műtétet? Azt felelte, hogy nincs miért műteni, főleg figyelembe véve azt, hogy nemrég átesett egy tüszős mandulagyulladáson, s most is valamilyen vírusos fertőzése van, és ennek semmi jele a fülén, nincs értelme semmiféle műtétnek.
Én azóta is csak 10cm-rel lebegek a föld felett, minden létező ismerősömet, barátomat, rokonomat felhívtam a nagy hírrel. Legszívesebben kiírnám a homlokomra, hogy nem kell műtetni a lányomat! Pedig a családban rajtam kívül szerintem senki nem hitt a homeopátiában, csak úgy voltak vele, hogy ártani csak nem ártok, nem szóltak bele, hogy minden este 20-30 golyócskát adok szopogatni Szonjának. K. is mondta, hogy ezek után már ő is el kezd hinni ebben a dologban, mert ezek szerint tényleg működik!
Örülök, hogy két ilyen végtelenül kedves doktornőhöz sikerült kerülnünk, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy meggyógyították lányomat, radikálisabb beavatkozás nélkül. Azért résen leszek, s valószínűleg ezek után is rendszeresen elmegyünk majd Réka doktornőhöz, mert a kisördög azért nem alszik!
Még megjegyzem itt, hogy Kitti lánykánk is milyen bátor volt, őt is vittem ma a dokinőhöz, mert kb. 3 hete időnként arról panaszkodott, hogy pattog a füle. Kiderült, hogy mindkét füle tele van beszáradt fülzsírral, ahogy a doktornő fogalmazott látszik, hogy egy családba tartozik a két lány (Szonjának először kb. 6 hónapos korában vették észre, hogy nem ürül rendesen a fülzsír a füléből, nagyon szűk a hallójárata. A megoldás: rendszeres fülolajozás, szinte minden este csöpögtetek 1-1 csepp parafin olajat a fülébe. Azóta nem kellett neki kipucolni! Most már Kittit is így fogjuk kezelgetni). Kimosta a fülét, s hihetetlen nagy darabok jöttek ki belőle. Még egy párat kiszedett a kis pálcikájával, s lányom nagyon ügyesen, bátran viselkedett, nem volt sírás-rívás. Azt hiszem neki is szimpatikus volt a „Réka néni”.
