Eljött a lányok, főleg Kitti által várt nagy mulatság ideje, az óvodai farsang. Kitti azért is várta nagyon, mert a legjobb barátja, a Bence egész héten beteg volt, de úgy mondták, hogy a farsangra ő is eljön. 

Tegnap este itthon jelmezes főpróbát tartottunk. Nekünk nagyon tetszett a jelmez, szerintem nagyon jól áll Kittinek. Elkészíteni sem volt ördöngösség (azért is örültem nagyon, hogy indián akart lenni, mert úgy gondoltam, hogy ezt el tudom készíteni, mindenféle varrótudomány és varrógép nélkül is. Igaz napokig nem tudtam, hogy mi legyen az alap, aztán egy szennyes ruha válogatás közben akadt kezembe egy hosszú ujjú itthoni pólom, amit felajánlottam lányomnak jelmeznek. Levágtam az ujjából Kitti méretére, volt egy rossz ágyneműhuzatom, abból vágtam ki kb. 10 cm-es csíkokat, ezt felvarrtam a póló ujjaira és elejére, majd cikk-cakk ollóval felvagdostam rojtosra. A levágott ujjakból pedig "lábszárvédőt" készítettem, arra is varrtam fel rojtokat. Egy fonott vékony öv a derékre és már kész is volt a ruha. A párnahuzatból még varrtam egy csíkot, ez lett a fejpánt, került bele két színes toll és tulajdonképpen ennyi volt az indián ruha.) Kittinek is nagyon bejött a jelmez a főpróba után le sem akarta venni, abban evett, táncolt, festett még abban is aludt volna szerintem, ha engedjük. 

Reggel sem volt hajlandó mást felvenni, jelmezt öltött, majd rúzzsal és szemceruzával festettem az arcára egy-két harci díszt és indultunk is. Az oviban ők egész nap farsangoztak, mi szülők és persze a tesó délután csatlakoztunk hozzájuk. Szonja ördögként vonult be a nagy ovisok közé, kicsit szégyenlősen. Kitti jó kedvűen játszott, táncolt a kis barátjával, mi szülők büszkén néztük csemetéinket, én beálltam táncolni, apa meg benevezett a lufifújó versenyre. Egészen addig tartott a vigasság, amíg a Bencére rá nem jött egy köhögő roham és hazamentek. Ekkor a lányomnál eltörött a mécses, már nem volt kedve az egész banzájhoz, sírt, nagy-nagy világfájdalma lett. Azt hiszem ez már nem csak barátság!!! Ez már kérem szépen gyerek szerelem. 

Tegnap az itthoni ruhapróba során, nézegette magát a tükörben és ezt mondta: "Ha a Bence látna ebben a jelmezben, biztos azt mondaná, hogy nagyon szép lány vagyok!" Az a jelenet is annyira aranyos volt, amikor az oviban ment a zene, pár gyerek táncolt, Kitti pedig sóvárogva kereste szemével Bencét. A kisfiút éppen apukája biztatgatta (legalábbis a gesztusokból nekem ez jött le), hogy menjen oda Kittihez és kérje fel táncolni. Ez meg is történt, Kitti pedig fülig érő szájjal nyújtotta a kezét és vidáman ropták a táncot. Helyesek voltak, az indián meg a csontváz:-)

Indián üvöltés

Az indián és a kisördög