Minden szülő tudja, hogy mikor betegszik meg a gyereke. Vannak a dolognak előjelei, többnyire. Tegnap este Szonja elfeküdt a kanapén és nyafizott, hogy fázik. Szonja fázik???!!! Akkor itt valami baj van. Először nyugtattam magam, hogy biztos csak nagyon fáradt, és azért fázik (a fejét nem éreztem melegnek). Több, mint egy órát játszott bölcsis barátnőjével Julcsival a játszótéren, miközben vártuk Kittit, hogy hazaérkezzen az ovis kecskeméti kirándulásról. Miután hazajöttünk kikönyörögték még, hogy maradjunk lent az udvaron, hisz ott is annyi barát van. Kitti meg mióta két keréken nyomja, minden nap elő kell venni a bringát és hol egyedül, hol a barátokkal rója a lakóparki köröket.

Nagy nehezen rávettem őket, hogy megszabaduljunk az aznapi kosztol a fürdőkádban. Szonja miután kivettem a kádból, megint nyüszizett, hogy fázik, majd az esti mese nézés közben takarót követelt. Itt már biztos voltam, hogy emelkedik a testhőmérséklete. Az én kisebbik lányom nem egy fázós típus. A takarót az elalvás utáni első mélyalvásban viseli csak el, fürdés után meg különösen rühelli, ha betakargatom. 

Megmértem a lázát, de csak hőemelkedése volt. Kapott ferrum phosphoricumot, majd meseolvasás után nagy nehezen elaludt. MIkor mentem lefeküdni megnéztem a buksiját és örömmel konstatáltam, hogy lement az a pici hője is.

Éjjel anya, dere! hívásra ébredtem. Átvánszorogtam, a lányom inni kívánt. A víz nem kellett neki, tea meg csak pár korty volt. Közben megnéztem a homlokát, éreztem, hogy megint meleg. Szerencsére megint csak hőemelkedés. Mondtam neki, hogy megyek főzök egy teát és utána jövök vissza hozzá. Ahogy forraltam a vizet, hallom hogy a hátam mögött mezítlábas talapak csattognak a konyha kövezetén. Hátrafordulva az én kis kócos szőkeségem jelent meg, mit csinálsz, anya kérdéssel. Teát neked, mondtam. Segítek, jó? jelentette ki. Felpakoltam hajnali egykor a konyhaasztalra és közösen főztünk egy finom gyümölcsteát. Ő facsarta ki a citromot, tette bele a cukrot, kavarta, majd együtt kihűtöttünk egy pohárra valót. Közben pedig csacsogott, csacsogott, mintha nappal lenne. Annyira édes volt, ahogy magyarázott, mesélt, kérdezett. Kettesben - Kitti nélkül - teljesen máshogy viselkedik ő is, hasonlóan a nővéréhez. 

Invitálásomat szívesen fogadta (ez is csak akkor van, ha beteg, ugyanis nagyon ragaszkodik az ágyához) és bevackolta magát szülei közé. Reggelre már kutyabaja volt, illetve annyi, hogy egész nap alig evett, de jókedvű volt, sokat futkározott, játszott. Szerintem valami enyhe hasmenős vírus lehetett, mert tegnap este és ma délután is ment a hasa. Remélem, hogy ezzel le is zárult ez a betegség, mindenesetre kapott Normaflort. 

Hát így teázgattunk mi kettesben Szonjával az éjszaka folyamán.