Az ovis anyáknapi ünnepségen ebben az évben egész családunk résztvett. Ott volt a két nagymama, a büszke apuka, Szonja és persze én is. Jó ötlet volt az óvónőktől, hogy köszönhetően a jó időnek is az udvaron tartotta a sárga csibe csoport ezt a szép ünnepet. A gyerekek szépek, aranyosak voltak, a kicsiktől a nagyokig együtt énekeltek, táncoltak, verseltek. Mivel vegyes csoportról van szó, nem szoktak a gyerekek egyenként szavalni, hanem az egykorúak mondanak együtt verset, vagy éneket. Így meglepetésként ért (mivel nagylányom nem számolt be előre róla), hogy ő az egyik csoporttársával külön is mond egy verset. Nagyon helyesek voltak, ahogy kézenfogva, gyönyörűen artikulálva szavaltak. Tetszett az is, hogy minket anyukákat is bevontak a "műsorba", körjátékokat játszottunk együtt gyermekeinkkel.
Szerencsére szembe sütött a nap, így napszemüvegem mögött elrejthettem a szememből kicsorduló könnyeket, amikor a középső csoportosok (köztük Kitti) a következő verset szavalták:
Ugyebár barátom
nem kell ahhoz számtan,
hogy megolvassam
Nekem itt hány Édesanyám van.
Tudhatom, láthatom
ugyebár, hogy hány van.
Egyetlen, egyetlen,
egyetlen Anyám van.
Óh kedves gyerekek,
hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok
sehol a Világon.
Az ünnepség során nem videóztunk, de kérésemre Kitti itthon elmondta a verseket, hogy megörökíthessem "öreg napjaimra", ebből az egyiket ide is felteszem:
Lukács Angéla: Csak egy van
Sok - sok levél van a fán
mind hasonló forma.
Milliónyi levél közt
még sincs két egyforma.
A földön sok - sok gyerek él
milliárd is megvan,
de az egész világon
belőlem csak egy van.
S ha egy nagy tér közepén
tenger sok gyerek állna,
közöttük az anyukám
mégis rám találna.
És hogy Szonja se maradjon ki, elénekeltek együtt egy tavaszi dalt is:
Beültettem kiskertemet a tavasszal
Rózsa szegfű liliom és rezedával
Ki is nyíltak egyenkint
El szeretném adni mind
De most mindjárt.
Én megveszem virágodat, ha eladod
Ha az árát te magad is nem sokallod
Versenyfutás az ára
Uccu fussunk utána
De most mindjárt.
