Nem vagyok naprakész...két hete volt az első fogadó óra a suliban. Talán azért sem írtam erről eddig, mert sok újat nem tudtam meg, ahhoz képest amiről egyik reggeli összefutásunkkor az egyik tanítónénivel beszélgettünk. A fogadóórán is kifejezte döbbenetét E. néni, amikor arról meséltem, hogy Kitti (főleg a hétvégék után) nem szívesen indul a suliba. H. néni a másik tanítónéni is csatlakozott kolléganőjéhez a döbbenettőlszájtátók táborába. 

Mindketten dícsérték lányomat, ami igen jól esett. Majd E. néni kezdeményezésére arról társalogtunk, hogy 1. mi lehet az oka Kitti iskolával kapcsolatos negatív érzéseinek, 2. mivel segíthetnénk a nagylányt, hogy ez megváltozzon. A következő válaszok rajzolódtak ki az előző kérdésekkel kapcsolatban: 1. nem talált még magának állandó barátot (bár játszik több gyerkőccel is, tehát nem a sarokban üldögél); zavarja, hogy anyuka most éppen nem dolgozik és otthon van (ezért sem akar suliba menni, mert inkább otthon maradna anyával) 2. olyan mellé ültetik, akivel (akikkel) szerintük összepasszolnak.

Két hete volt a fogadóóra és már érezhető a változás. A legutóbbi hétvége után pl. egyáltalán nem hangzott el olyan Kitti szájából, hogy nem akar suliba menni (hurrá!!!). Igaz továbbra sem bőbeszédű az iskolában történtekkel kapcsolatban, de ez már ovis korában is így volt (anyum szerint én sem meséltem soha otthon). Nem adom fel, próbálok (illetve K-val próbálunk) nem túl tolakodóan, erőszakosan kérdezősködni.