Napok óta fő téma a Mikulás. Vajon mikor jön, milyen ajándékot hoz. Kitti az iskolából kezében egy piros zsákot lobogtatva újságolt, hogy Szent Miklós püspöktől kaptak ajándékot. Amikor rákérdeztem, hogy ezek szerint a Mikulás járt náluk, ő kijavított, hogy nem, ezt az ajándékot Miklós püspök küldte nekik.
Kitti alighogy levágta itthon a földre az iskolatáskáját, nekiállt rajzot készíteni a Mikulásnak. Este pedig jött az alapos csizma pucolás, majd azok elhelyezése az erkélyablakba. A mi csizmáink is a lányok szobájának ablakába kerültek gyermekeink kérésére.
Este lefekvés előtt pedig elénekelték, elszavalták szinte az összes általuk ismert Mikulásos éneket, verset. Szonja a következő verset az oviban tanulta:
Osvát Erzsébet: Hol a hó, Télapó?
A versmondás, danolászás után nagy nehezen elaludtak. Éjjel egy óra körül ébresztett Szonja, hogy pisilnie kell. Kikísértem, közben a drágám csicsereg: "Anya, én már úgy izgulok, hogy milyen ajándékot hozott a Mikulás!" Jobbnak láttam meginvitálni az ágyunkba, nehogy az ajándékok láttán (mert már a Mikulás ott járt akkor a szobájukban), ne tudjon elaludni. Reggel nálunk korán kelés van (a felnőttek részére), mert K. már fél 6-kor indul otthonról. 1/4 6-kor Kitti fülig érő szájjal robogott ki a szobájukból, hogy járt nálunk a Nagyszakállú és sok-sok ajándékot hagyott a csizmákban. Így K. kívánsága is teljesült, ő is láthatta legalább az egyik poronty örömét. Kitti azt is örömmel konstatálta, hogy a Mikulásnak készített rajz, amit a csizmájához készített eltnűnt, vagyis magával vitte a puttonyos.
Miután Kitti megnézte az összes kis csomagot, alig bírt magával, mert fel akarta a húgát is ébreszteni. 6 óra után engedélyeztem neki, a kis szöszi tappancsai csak úgy csattogtak a kövön, ahogy futott a szobájukba megnézni a meglepetéseket.
Alig bírtam őket rávenni, hogy öltözzenek, készüljenek, mert ma is van azért iskola és ovi is.
Annyira közhelyes, de tényleg a legszebb öröm, amikor gyerkőceink szeme csillog a boldogságtól!
