Ha kicsit megkésve is, de végre eljutottam ahhoz, hogy a zempléni kirándulásunk befejező túrájáról is lepötyögjek pár sort. Tulajdonképpen ezért a "látványosságért" indultunk útnak hazánk ezen gyönyörű tájára. Telkibányai szállásunkról reggeli után indultunk el és kb. 1 órányi kocsikázás után Károlyfalván keresztül értük el a Mikolai Pihenő- és Szabadidőparkot, ahol egy halastó található. A halastó gazdája, Mikolai Péter bort is kínál a túrázóknak (kissé borsos áron), kutyája Géza pedig vigyázza a parkolóban hagyott autókat.
A szabadidőparkból majd egy kilométeres, az út elején elég kemény, majd kicsit enyhébb emelkedőn keresztül érjük el a Megyer-hegyi tengerszemet. Valamikor ezen a helyen malomkövet bányásztak és a bánya megmaradt gödrében felgyülemlett a csapadékvíz. Így keletkezett ez a tó, amely egyes helyeken 6,5 m mélységű. A tavat hatalmas - néhol 70 méteres - sziklafalak veszik körül. A balesetek megelőzése végett a tó felett-mellett található sétaútvonalakon korlátokat helyeztek el. A gyerekek kezét azért nehezen engedtük el.
Talán valamit visszaad a tengerszem szépségéről a következő pár fotó:
A bányászoknak annak idején sziklafalba vájt üregek szolgáltak szálláshelyül
A tengerszemhez vezető út felől ezt látjuk
Kitti fedezte fel ezt az erdei siklót (egyébként a Zemplénben viperával is találkozhatunk!)
Géza, a Mikolai Szabadidőpark kutyusa
A lányok kihasználták Géza barátságos természetét és alig akartak továbbindulni
A túra és a kutyázás után továbbindultunk, immár hazafelé. Útközben rövid időre megálltunk még Sárospatakon és sétáltunk egyet a Rákóczi-vár udvarában, parkjában.
Klassz kis játszóvár és csúszka is van a vár udvarában
Sajnos az ország leghosszabb libegőjére már nem jutott időn felülni, de bakancs listánkon fennmaradt a Zemplén és talán sikerül egyszer hosszabb időt eltölteni ezen a tájon, ami mindannyiunk szívébe belopta magát.
