Szonjától még soha nem hallottam, hogy nem szeretné a sulit és még soha nem hagyta el a száját az a mondat, hogy nem akarok iskolába menni. (Igaz ő még csak 2 hónapja iskolás.) Kitti azért szokott néha hőzöngeni, hogy nem akar suliba menni, meg miért ad fel a tanítónéni ennyi házit, meg miért nincs hosszabb szünet. Igaz ő már harmadik éve koptatja az iskolai padot.
Tegnap reggel korán ébredtek, bele fog telni egy kis időbe, mire átállnak ők is a téli időszámításra. Felkeltek, kis lustizás és reggeli után lehozatták a jó pár hónapja a padlásra száműzött rajzoló táblát, mert iskolásat szeretnének játszani. Az őszi szünet első napján! Neki kezdtek a játéknak úgy 8 óra körül és folytatták egészen délig. Akkor elkészítették az ebédet, igen ők főzték ma a második fogást, tejszínes csirkemellet tésztával, megebédeltünk, majd folytatták a sulis játékot egészen délután 1/2 3-ig, amikor indulni kellett úszás és fitnesz edzésre. 6 körül érkezett haza újra mindenki és ők ott folytatták a játékot, ahol délután abbahagyták. Felváltva voltak a tanítónénik és a nebulók, kitaláltak egymásnak feladatokat (nyilván ez Szonjának ment nehezebben, de megoldotta).
Egész nap csak ámulva néztem, hallgattam őket (miközben én is munkálkodtam) mennyire belefeledkeztek a játékba, még veszekedni is elfelejtettek!
Azt hiszem tényleg szeretik az iskolát!
