Hála az internetnek az édesanyáknak, édesapáknak meg van a lehetősége, hogy sokkal tájékozottabb legyen pl. az oltások ügyében. Már nem csak a gyerekorvosunktól szerezzük az információkat a betegségekkel, és az oltásokkal kapcsolatban. Ugyanakkor meg van ennek a hátulütője is, mert az olyan laikus mint én teljesen elbizonytalanodik, hogy most akkor oltassam vagy ne oltassam a gyerekem. Cikkek, orvosi, anyai elmélkedések jelennek meg naponta főleg a nem kötelező oltásokkal kapcsolatban. Rémtörténetek tömkelege lelhető fel a világhálón az oltásokkal kapcsolatban. Engem már teljesen megkavartak az elolvasott cikkek, blogbejegyzések. Talán mégiscsak jobb lenne, ha lenne egy olyan gyerekorvosunk, akiben 100%-ig megbíznék és nem lenne semmi más információm az oltásokról.

Emlészem az én gyerekorvosomra. Taraba doktorbácsira. Én eléggé féltem tőle, legalábbis így él az emlékeimban. Magam előtt látom még most is szigorú, éles arcvonásait, az átlagosnál kicsit hosszabb, egyenes orrát. A rendelőn kívül mindig viselte (ma már) ódivatú kalapját és hosszú balon(?)kabátját. De anyu 100%-ig megbízott benne. S ha még élne (pár éve ezelőtt halt meg) lehet, hogy én is hozzávinném a lányokat.

Ehelyett van nekünk egy jóságos nagymama kinézetű (és valóban olyan korú) gyerekorvosunk, akiben sajna nem bízom meg 100%-ig (ja,ja  kéne már egy másik doki) így ő  hiába mondja, hogy szúrjuk meg Szonját a Prevenarral, bár már megrendeltem még mindig bizonytalan vagyok, hogy tényleg adassuk-e be. Megóvjuk ezzel lányunkat pár súlyosabb betegségtől vagy esetleg még több és talán nehezebben gyógyítható kór előtt nyitjuk meg a kaput.

Ezek az írások bizonytalanítottak el teljesen: egy anyuka blogbejegyzése (a blogjában további részek is fellelhetők); és ez az interjú. Ez pedig egy hivatalos ajánlás az oltásról.

Nem tudom van-e értelme még többet olvasnom ezekről a dolgokról, már így is meg vagyok zavarodva. Én a legjobbat szeretném a gyerekeimnek, mint minden édesanya, hatalmas a felelősség, de nekem, nekünk (a férjemmel) kell dönteni!