Már megint kisebbik gyermekemmel kapcsolatban pötyögök itt éjnek idején. Néha problémás a kicsike! Kisdedünk egy-két hónapja amennyiben körömvágó ollóval közelítünk feléje heves tiltakozásba, vad orditozásba, végtagjainak rángatásába kezd. Mindezt oly módon, hogy teljesen lehetetlenné teszi, hogy szépen manikürözött, pedikürözött kezecskéi, lábacskái legyenek. Próbáljuk szép szóval, ajándék ígérésével, szigorúan, csendben, emelt hangon meggyőzni, hogy neki is jobb lesz, ha nem nyomja a lábát a cipő a nagy körmöktől, vagy nem szakadozik be szinte az összes körme. 

Tegnap sikerült az egyik lábának két lábujjáról a körmöt lenyisszantani, mindezt úgy, hogy ketten fogtuk le eme végtagját és közben drukkoltunk, hogy a még így is rugdosó gyerkőcöt meg ne szúrjuk a vágóeszközzel.

Nem tudjuk mi lehet eme heves ellenállás oka. Mindig óvatosan igyekszünk gyermekeinket megszabadítani a hosszúra nőtt körmöktől, lehet, hogy egyszer-egyszer okoztunk kisebb kellemetlenséget, érezhetett esetleg icipici, pirinyó szúrást, de soha nem jajdult, vagy sírt fel eme művelet után. Esetleg szisszentett. 

Mindig eszembe jut, amikor próbáljuk Szonja körmét vágni az a jelenet, amikor egy ismerős házaspár 2 év körüli gyermekén megláttam, hogy milyen hosszú a nagylábujján a köröm. Finoman felhívtam a szülők figyelmét ama hosszú körömre, ami már inkább karom volt. Szenvtelenül, vagy inkább beletörődve mondták, hogy tudják...de a kislány nem szereti a körömvágást és egyszerűen nem engedi, hogy levágják. Teljesen érthetetlen volt számomra a helyzet, mi az hogy nem hagyja a gyerek, megfogom a lábát oszt lenyisszantom a körmöt. De mára megértettem a szituációt....

Várom a tippeket....