Most megint fényezni fogom gyerkőceim. Ezen nincs mit csodálkozni, hisz én vagyok az anyukájuk, aki legtöbbször el van ájulva tőlük, hogy milyen helyesek, okosak, aranyosak (kivéve amikor nem, de erről most nem ejtenék szót). 

Történt, hogy pont ma éjjel lesz egy hete, Szonja nyűgösködött. Aztán sírdogálva közölte, hogy fáj a füle! Másnap felkerekedtünk és fül- orr gégészeti látogatásra indultunk. Múltkor olvastam Gemininél, hogy milyen rendesek voltak a SOTE Gyerekklinikán, nosza odamentünk. Itt még úgy sem jártunk a fülészeten. Sajna előtte nem érdeklődtem meg, hogy ide kell-e beutaló. Mert bizony kellett volna, s így nem fogadott minket az éppen szolgálatban lévő doktornő. (Bár úgy láttam, ha egy kicsit könyörgőre fogtam volna a dolgot, akkor talán...de nem vagyok az a könyörgő típus). Így átmentünk a Heim Pálba. Ott viszont annyian voltak, hogy nem voltam hajlandó órákon keresztül ücsörögni a sok beteg gyerek között. Így átvágtattunk az Örs vezért téri szakrendelőbe (bár korábban megfogadtam, hogy ide többet nem). 

Közben felhívtam egy ismerős által ajánlott szuper fül- orr-gégészt. Szabadságon volt éppen, de lehet, hogy jobb is, mert telefonon keresztül egyből kijelentette, hogy nagy valószínűséggel ki kell venni a gyerek orrmanduláját. Hogy ezt honnan állapította meg???

De nem is ez a vándorlás a lényeg, hanem az, hogy sajna Szonjának megint fülgyulladása van. Kapott antibiotikumot, amit el is kezdtünk még aznap szedni. Az első két adagot szokásához híven kis hisztis körítéssel sikerült bevennie. Aztán a második, harmadik nap tájékán Kitti felajánlotta, hogy majd ő segít Szonjának bevenni. S lásson az ember csodát Szonja sírás, hiszti nélkül szépen bevette az orvosságot. Kitti nagyon büszke volt magára (meg persze mi is rá!). 

Valamelyik este pedig Szonja fogára fájt a foga. Mármint Kittinek. Szonja nem volt hajlandü megmosni a fogát, nekünk sem nagyon akarta engedni. Kitti pedig felajánlotta, hogy majd ő elintézi. És el is intézte még hozzá nagyon profin!

Úgy csípem, hogy ilyen kis gondoskodó. Egyik alkalommal Szonja mondja Kittinek, hogy megyek behozom a másik szobából a babám. Erre Kittim: "Szonja majd én behozom, mert nagyon nehéz neked az a baba!" De rengeteg apróságban megnyilvánul, hogy mennyire figyel a hugicájára. Szól neki, hogy óvatosan menjen, vagy vigyázzon nehogy beüsse magát stb. persze most hirtelen más nem jut eszembe. 

Büszke vagyok Rájuk! Nagyon!

Jól megdörzsölöm a fogaidat

Had nézzem csak!

Még súrolni kell kicsit

Most köpjél egyet, így!

Ügyes vagy!

Na, még megmosom a szád

Ugye milyen ügyes vagyok?