Míg a lányokkal és a nagyival a dédinél voltunk, K. itthon robotolt. Egyik hajnalban fél 5 környékén sms-t kaptam. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, és próbáltam az üzenet szövegére fókuszálni, amiben ennyi állt: „Gyere ki!” Az üzenet feladója egyik szomszéd asszonyom volt. Teljesen érthetetlen volt számomra az üzenet, meg voltam győződve róla, hogy vagy csak álmodom az egészet, vagy a szomszéd asszony nem nekem szánta az sms-t. Fejem már esett is vissza a párnára és már majdnem visszaaludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Azonnal felkaptam, nehogy a gyerkőcök is felébredjenek. Szomszéd asszonyom hívott, hogy menjek már ki, mert vagy 10 perce kopog és nem nyitunk ajtót. Elmagyaráztam neki, hogy nehéz lenne kimennem a lakásunk ajtaja elé, mert 300 km-rel odébb vagyok éppen tőle, K. meg biztos a jó fülén alszik és nem hallotta a kopogást. Egyébként nem kora hajnali traccspartira vágyott kedves szomszédom, hanem csak közölni akarta, hogy feltörték a teremgarázsban a tárolónkat (minden ház garázsában tartozik valamennyi lakáshoz egy „ketrec”, szép nevén tároló, ahol mi pl. a kerékpárokat, befőtteket, krumplit, öblítőket, ásványvizet, alkoholt, babakocsit, udvari játékokat és még ki tudja mi mindent tárolunk).

Mint utóbb elmesélte hajnalban ritmikus zajra ébredt. Sokáig nem tudta megállapítani, honnan jöhet a zaj, először azt hitte, hogy valaki a folyosón barkácsol, mert csak úgy visszhangzott a lépcsőház (ők a garázs felett a földszinten laknak). Kb. 15-20 perc elteltével kezdett arra gyanakodni, hogy a zaj a garázsból jön. Keltegette a férjét, majd nem győzte kivárni, hogy párja magához térjen, ezért egyedül indult le a garázsba. Ott az alábbi látvány fogadta: a mi tárolónk előtt egy fehér kapucnis pulóvert viselő férfi valamit pakolgat, s mikor a szomszédunkat észrevette felpillantva csak annyit mondott: „Azonnal megyek, csak összepakolok.” Szomszédasszonyom el kezdett felszaladni a lépcsőn – hogy hívja férjét – a hapsi meg utána, majd a főbejáraton kirohant. A. férje ekkor már kitámolygott a lakásból pizsamában, mezítláb és utánaeredt a betolakodónak. Sajnos nem érte utol, mivel az ürge a szomszéd telken eltűnt. (Lakóparkunk szomszédságában van egy önkormányzati lakásokból álló másik „lakópark”. Biztos élnek itt is tisztességes emberek, de vannak bőven naplopók, akik nem csak a napot lopják, hanem a csillagokat is az égről. A két „lakópark” között először csak drótkerítés volt, miután azonban rendszeresen lyukat vágtak rajta és a mi telkünkre átjártak, ott ólálkodtak, a kutyáik is jöttek rendre akik elől gyermekeink sikítva menekültek, többször betörtek a kerítés mellett álló ház földszinti lakásaiba egy téglakerítés került felépítésre. Ma már ezeken is sok helyen lyuk tátong (kibontották a falat), illetve azt nem lehet megakadályozni, maximum egy 10 méteres fallal, hogy átjöjjenek hozzánk „vendégeink”. A mi kis tolvajunk is úgy jött át, hogy a kerítés mind két oldalán lépcsőt épített magának műanyag székekből!)

Egy rossz dvd lejátszót és egy jó autósrádiót vitt el a tolvaj a tárolónkból. Ja meg egy megkezdett üveg whiskyt. Ezt észre sem vettük csak akkor, amikor unokatesómék nálunk voltak és Baileyst szerettem volna kutyulni és nem találtam ehhez a krémes italhoz szükséges alkoholt. Csak összetehetjük a két kezünket, hogy nem vitte el a kerékpárokat is. Természetesen K-ék kihívták a rendőröket, akik helyszíneltek, meg jegyzőkönyvet vettek fel stb., de nem számítunk arra, hogy kinyomozzák ki volt a tolvaj. (Azt nem tudjuk hogyan jött be a bejárati ajtón, mert semmilyen sérülés nincs rajta. Valszeg a krimikből ismert bankkártyás zárnyitási módszerrel. A tárolónkról leverte a lakatot (ennek a zajára ébredt A.).

Alig múlt el pár nap, s valaki (talán a mi „barátunk”) meglátogatta a szomszéd ház tárolóját (onnan egy bicajt szólított magához), majd pár nap múlva a következő ház pincéjét, s a napokban megint tiszteletét tette a lakópark egyik házában. Állítólag már felnézett a padlásra is, ahonnan kiteregetett ruhákat is vitt magával!

Azóta érthető módon a lakópark lakói ha nem is tartanak őrjáratot, de a férfiak szerintem csak félálomban mernek aludni, és mindenféle zajra felugranak és járnak egy kört a házakban illetve a ház körül. Nem tudom mivel lehet a jövőben megakadályozni illetéktelenek bejutását – azon kívül, hogy most már szigorúan kulccsal zárjuk a bejárati kaput - a végső megoldás az lesz, ha végre lebontják a szomszéd telken álló rogyadozó épületsort és eltűnnek innen ezek a kétes alakok.