Kitti és Szonja blogja

Nem Shakespeare vígjátékának főszereplőjéről Katharináról szól ez a bejegyzés, hanem az én drága, gyönyörű, szőke, kék szemű csimotámról, Szonjáról. Többször lejegyeztem már mennyire akaratos kislányunk van, akinél az átlagosan napi két-három hiszti teljesen természetes. Az utóbbi időben viszont még magán is túltesz.

Mióta letelt a szabadság és egy nap után felfüggesztettük az óvodát, bölcsödét lányaim ismét E. nagyival töltik napjaikat. Amikor munka után megyek értük, látom anyukámon, hogy az unokái mindent megtesznek azért, hogy a nap végére jól lefárasszák (bár nagyi ezt be nem vallaná). A napi eseményekről történő beszámolóiban Szonja hisztijei, makacsságával, akaratosságával kapcsolatos történések kapják a fő helyet. Anyukám sokkal könnyebben vezényli le ezeket a hisztiket, mint én vagy K. Ahogy mondja, amikor kisebbik lányunk belekezd a műsorba azt sem tudja, hogy nevessen vagy sírjon és teljesen elgyengül fizikailag és képtelen bármit is tenni. (Aztán egy idő után túljut ezen a holtponton és legtöbbször sikerül is leállítani a kiscsajt.)

Beszélgettünk K-val, hogy vajon mi lehet Szonja jelenlegi viselkedésének az oka (amivel jó párezer idegsejtünket elpusztította már). Arra a következtetésre jutottunk, hogy hercegnőnk lelkivilágát kicsit (?) felborította az elmúlt négy hét eseménye(i). Szinte minden nap borult a napirendje (hol aludt délután hol nem, sok program volt, sokat pörögtünk, jöttünk-mentünk, sokat volt távol a megszokott kis környezetétől), s lássuk be, hiába lesz maholnap már három éves, mégis csak egy kiskölök, akinek nagy szüksége van a biztonságra, amit a szülei jelenlétén kívül a többé-kevésbé állandó napirend és megszokott környezete nyújthat neki.

Újból nagyon anyás lett, szinte csak én csinálhatok mindent, csak tőlem fogad el dolgokat amit kér (pl. kéri az innivalóját, kér egy játékot stb.), reggelente miután felébred és nem én megyek be hozzá (mert a munkahelyen gályázok), ordítva követeli „anyát akarom, anyát akarom”.

Csak remélni tudjuk, hogy a dolgos és bölcsödés hétköznapok beindulásával a hisztik, kitörések száma csökkeni fog (abban nem is reménykedünk, hogy teljesen megszűnnek, akkor szerintem aggódnánk, hogy valami betegség gyötri drága gyermekünket). Addig meg kevesebb kávét és több citromfű teát fogyasztunkJ, és várjuk a mi Petruchionkat, aki megszelídíti kislányunkat!